A huszadik századi magyar progresszív, népszerű irodalom művelője, de akár úgy is bemutathatnánk, mint Ady Endre legjobb nagyváradi barátja, drámaíró, vagy éppen a Korda Stúdió forgatókönyv-írójaként kis híján az első Oscar-díjig eljutó magyar. Szinte teljesen mindegy volt neki, hogy merrefelé veti a sorsa, mindig megtalálta a megfelelő barátokat, és a neki való feladatot. Utaznia, és menekülnie viszont gyakran kellett, főleg politikai szókimondása és furcsán polgári radikalizmusa miatt.


Kifelé a gettóból

Biró Blau Lajos néven Bécsben látta meg a napvilágot, de apja szegényes megélhetést biztosító üzleteit követve már gyermekkorában Hevesre került. Nagyon sokáig menekült a poros mezővárosi, megkövesedett társadalmi környezet emlékei elől. Egri és budapesti középiskolai évek után úgy tűnt, a siker nagyon korán eléri. A lap, amellyel kapcsolatban állt, a Székely Béla-vezette Függetlenség, azonban megszűnt, ő pedig követte szerkesztőjét Párizsba.

Advertisement

A korai emigráció azonban nem nagyon működött. Csaknem 5 hónap után, éhezve és fázva menekül vissza Budapestre. Az 1900-as évek gazdaságilag egyébként rohamosan fejlődő Magyarországa azonban éppen annyira nem kedvezett a feltörekvő, önjelölt íróknak mint manapság a gazdaságilag süllyedő. Az akkor formálódó, és kicsi MTI-nél végzett siralmasan fizető munkát hagyja ott végül a nagyváradi Szabadság szerkesztő-munkatársi pozíciójáért. Gyakorlatilag mindenes a lapnál, sokszor az olvasószerkesztést is ő csinálja - ez a kor publicistái körében rendkívül lenézett feladat volt.


A piacképes forradalmár

Nagyváradon lesznek örök szobatársak, ivócimborák és életre szóló barátok Ady Endrével. Ebben az időben kölcsönösen egymást tartják Magyarország legnagyobb irodalmi reménységének. Birónak lett igaza: Ady lett a kor irodalmi ikonja az igen kis létszámú, de jelentős progresszív körökben. Cserébe Biró lett a mindennap olvasott, népszerű és a korban jobban ismert novella- és tárcakirály. Ez hamarosan viszonylag biztos és jól fizető helyet biztosít számára Vészi József pesti lapjában, a korabeli magyar polgári baloldalt összegyűjtő Budapesti Naplóban Szinte távirati stílusban, a teljesen a saját viszonyai közé szorult, korrupt, gerinctelen magyar elitet és középosztályt ostorozza, nagyon sokszor előkerült írásaiban a nők helyzete, akik társadalmi viszonyaiktól, zsidó vagy keresztény voltuktól függetlenül egyszerű, előnyös házasságra kijelölt piaci lovak, ha ezt a sorsot nem vállalják, akkor pedig bukásuk törvényszerű.

Advertisement

Novellái és drámái szinte az irodalmi stílust sértően szokatlanok és rövidek, általában nélkülözik a korban megszokott, Bródy Sándor által tökélyre fejlesztett leírásokat. Az újságokban megjelenő megannyi kis magyar Rómeó és Júlia, illetve a Bovaryné szüzséjére megírt történet azonban fontos eszköze a társadalmi viszonyokat lebontani, teljesen átalakítani akaró értelmiségiek eszméinek közérthetővé tétele felé. 1908-tól írói stílusa is kiforrottabbá válik, ekkor megjelenő, Huszonegy novellá-ja már közönségsiker.

Noha politikai tárcáiban mindig is a polgári reformot, a választójog kiterjesztését követeli, ekkori novelláiban érdekes módon talán először jelenik meg anarchizmusa. Egyik hősét például (Szolgák országa) világgá kergetik a Monarchia korrupt rendőrei, egy vidéki segédorvos, miután nem engedi hogy egy főherceg megerőszakolja a húgát. Bosszúszomjjal, egy kötet Bakunyinnal és bombával tér vissza a magyar parlamentbe, ahol fölrobbantja a megalakuló kormány tagjait. Ugyanekkor nincsenek nagy illúziói a magyar lázadó ifjúsággal kapcsolatban sem. A korrupcióval és erkölcstelenséggel szembeszálló ifjú komikussá válik, és gyakorlatilag a rendszer része marad lázadásai során is.

Viktornak amúgy is régi szándéka volt, hogy valami módon harcra kel a világ aljasságai ellen; állandóan különös háború-tervek kóvályogtak a fejében, és ha forró vágya szerint egyszer valami kereszeshadjárat indult volna meg a Budapesten szétterpeszkedett ordináréság ellen, ő lett volna az első aki felvette a hadjárat jelvényét; időről-időre az is eszébe jutott, nem lehetne-e titkos szövetséget szervezni a budapesti titkos gazságok, titkos csalások, titkos panamák, a törvény kezét kikerült, vagy törvényesen nem is üldözhető visszaélések ellen; mindmáig ezekből a vágyakból semmi meg nem valósulhatott; az apróhirdetés ovlastára azonban úgy érezte végre Viktor, hogy töprengésnek és habozásnak itt nincs többé helye. Nem lehet többé várni. Itt a cselekvés ideje.

(A protektor)

Az igazi hős Birónál a "self-made man/woman", akinek ereje, elhatározása és szorgalma is van itt hagyni a rothadt társadalmi viszonyokat, és valami "nagyot tenni", általában nyugaton.

Még 1909-ben, amikor Vészi lapját az ún. "darabont-kormány" szolgálatába állítja és ezért menekülnie kell a megbukó kormány utáni bosszútól - néhány évre Berlinbe költözik. Tökéletesen tud a francia és angol mellett németül is, így újságírói pályáját ott is folytatja. Egyik legjelentősebb munkájában, a Kunszállási emberek-ben (1912) itt végre szembenéz hevesi ifjúkorával, plasztikus alakokkal festi le annak mindennapi életét, a helyi gazdag parasztok, kereskedők és dzsentri kegyetlen világát, amely büntet minden különcöt, túlzottan kiemelkedőt vagy szokatlant, és ahol mégis vannak és mindig is lesznek erős, becsületes figurák, akik "véletlenül" sokra viszik.


Az emigráns filmkészítő

Az 1910-es évekre Biró már mindenhol ismert színpadi szerző és újságíró. Visszeköltözik Budapestre, a háború kitörése után, mint a Pester Lloyd haditudósítója járja végig az osztrák-magyar frontot. A háború végén szinte természetes módon csatlakozik a Károlyi-forradalomhoz, abban külügyi államtitkár. 1919 nyarán - noha a Tanácsköztársaságban már nem vesz részt - mégis menekül a Horthy-rendszer előtt. 1918-as tevékenysége ellenére komolyan nem üldözték soha, bármikor visszatérhetett volna, valószínűleg csak nem bírta elviselni a hagyományos magyar társadalom restaurációját.

Ugyanekkor, az otthoni numerus clausus és antiszemita zavargások hatására sokakkal együtt először ír és gondolkozik a zsidókérdésről. Egy vérvád-regényben (A bazini zsidók) és egy esszében (A zsidók útja) sok kortársával együtt leszámolni igyekszik a magyar asszimilációs "illúzióval", mint nem működő látszatmodellel. 1926 után egyetlen írása sem jelenik már meg magyar nyelven, életének "magyar író" szakasza ezzel véget is ér.

Advertisement

Nehéz bécsi emirgánsévek után 1922-ben találkozik Korda Sándorral, akinek első filmjeinél már forgatókönyvíró. Az éppen új és dinamikus filmipar nagyon gyors felemelkedést kínál Birónak, Berlinben készíti első sikeres filmjeit, és hamarosan forgatókönyvet ad el Hollywood-ba is. Az 1928-ban bemutatott "Hontalan hős" (The Last Command) amely a Paramount stúdiónál készült, a ksőbb náci filmekben is szereplő német filmcsillag, Emil Jannings főszereplésével (Jannings alakja legutóbb Tarantino Becstelen brigantyk-jában jelent meg, mint kulturális utalás) az 1928-as első Oscar gálán ezért Birót jelölik is a legjobb eredeti történetért, erről azonban épphogy lecsúszik.

Jó és megbízható iparossá válik, aki továbbra is termeli a sikeres filmeket, mint Korda Bagdadi tolvaj-a, azonban Amerikától a siker ellenére is idegenkedni kezd. Végül Londonba költözik, ahol végre megtalálja helyét: párhuzamosan ír jelentős, west-endi színpadi sikereket és jó filmeket, noha nyilván inkább az írói siker hízeleg neki. Bizonyos darabjait egészen a hetvenes évekig játszották, a londoni polgári közösség ugyanolyan fogékony volt társadalmi radikalizmusára, mint egykor a magyar. A második világháború alatt ugyancsak Korda keze alá dolgozik a szövetségeseket népszerűsítő háborús propagandában. 1943-ban forgatják Rommel elleni kémfilmet, amely az ő darabja alapján készült (Five Graves to Cairo):

1948-ban hal meg Észak-Londonban, igen takaros házában, és a Hampsteadi temetőben nyugszik. Terjedelmes, magyar értelmiséggel folytatott levelezését és hagyatékát csak néhány éve vásárolta vissza a Petőfi Irodalmi Múzeum számára Sárközi Mátyás londoni író, felkutatva magyarul már nem is beszélő, newcastle-i unokáját.

Advertisement

Biró Lajos egykor éppen, mint a magyar kultúra nagy reménysége, és mint mindenes újságíró és társadalmi reformer szerzett elismerést. A századforduló kirívó irodalmi tehetségei persze ma is ismertek, a "másodvonal", azaz a kitűnő kulturális menedzserek, az emberek akik az egész "Nyugat-generáció" ügyeit alsóbb szinteken vitték, népszerűsítették, olykor méltatlanul elfeledettek. Őt azonban nem a rendszer üldözte el, sokkal inkább az a fajta helyben járás, önmagába forduló reménytelenség, és az a veszély, amit ez az általában közép-európai társadalmi válság ígért. Ahogy egyik kései, 1926-os magyar nyelvű novellájában írja:

Az automobil elrobogott. Most mennek a külső kikötőbe, onnan a kis gőzösön Kanadába. Tűnődve néztem utánuk. Viktória elviszi innen a négy fiát. Miért? Zavaros és zagyva gondolatok jutottak eszembe. Beteg körülöttem ez a pezsgő élet és ez a nyüzsgő világ? Vagy csak én öregedtem meg? Minden olvasókönyvben benne van az a történelmi anekdota, hogy Attila ostromló serege már-már elvesztette a bizalmát, amikor Attila megmutatta nekik, hogy az ostromlott Aquileja egyik házáról, a gólyafészekből, a gólya-anya csőrébe fogva elviszi a fiókáit.

A gólya-anya elvitte a fiókáit; és Aquileja helyén pár nap múlva már csak füstölgő romok voltak.

(Viktória)

(Az életrajzi adatok és idézetek forrása: Biró Lajos: Szolgák országa, Budapest, Szépirodalmi, 1957; ill. Magyar Életrajzi Lexikon: http://www.mek.oszk.hu/01100/01149/ht…)

Advertisement