A baloldal bukása várható volt és közel elkerülhetetlen, ahhoz, hogy ne következzen be, sok dolognak máshogy kellett volna történnie az elmúlt néhány évben. Az alábbiakban megpróbálom röviden összeszedni, hogy szerintem mi vezetett ehhez az összeomláshoz.

1. Az MSZP maga. Hiába szórta ki Mesterházy Attila az MSZP-ből az öregeket, a Simon-ügy rávilágított arra, hogy ez a párt ugyanúgy tele van csalókkal és korrupt gennyládákkal, mint korábban, ráadásul a baloldal képtelen erre reflektálni és ezzel mit kezdeni.

Advertisement

2. Mesterházy Attila képességei. Bár Mesterházy Attila újjáépítette a MSZP-t (ez is teljesítmény, még ha nem is olyan, ami választási győzelmet ér), képes volt kitúrni a problémás Gyurcsányt a pártból és gyakorlatilag kutyapózba megerőszakolta az összes lehetséges baloldalit riválist (Együtt-PM, DK), azonban továbbra sem tűnik úgy, hogy értene ahhoz, hogy hogyan kell megszólítani a választókat és szimpatikussá tenni önmagát és a pártját.

3. Gyurcsány Ferenc és szektája. Az ember, aki nem tök hülye (szerintem sokkal több potenciál volt benne, mint az MSZP-s politikusok nagyjában), de totálisan kezelhetetlen, szinte teljesen vállalhatatlan és egyre jobban kezd elszakadni a valóságtól.

4. Fodor Gábor és a liberálisai. Vicc kategória, hogy a liberalizmust teljesen lejárató SZDSZ több emblematikus karakterét is sikerült nem csak újjáéleszteni, de a parlamentbe is bejuttatni.

Advertisement

5. Bajnai Gordon töketlensége. Én azok közé tartozom, akik már-már messiásként várták Bajnait, nem azért mert hibátlan politikusnak tartottam, hanem azért, mert úgy gondoltam, hogy egyrészt nem egy vállalhatatlan fasz emberileg, másrészt a Milla és Szolidaritás támogatásával képes lehet felépíteni valamit, ami az MSZP helyett a Fidesz kihívója lehet. Ehhez képest az egész már ott elbukni látszott, hogy az LMP nemet mondott a megkeresésüknek, aztán a sok tökölésnek és Mesterházy trükközésének az lett a vége, hogy a szocik bedarálták az egészet a picsába.

6. Az úgynevezett balliberális értelmiség. A szárszói banda, akik eleinte még Bajnait várták, majd az összefogásért rimánkodtak, majd visszahozták Gyurcsány Ferencet. A társaság, aki még mindig a kilencvenes években él és akik évek óta csak Budapesten és Szárszón járnak és csak egymással beszélgetnek. Akiknek halvány lila gőzük sincs arról, hogy emberek hogyan, miből élnek.

7. Az LMP makacssága és más furcsaságai. Valahol tisztelem Schiffer Andrásban, hogy kitartott az elvei mellett, azonban ettől még szinte biztos vagyok benne, hogy ha összeáll Bajnaival, akkor abból hosszútávon mindenkinek jobb helyzet született volna. Persze utólag már látom, hogy az erősen antikapitalista, globalizációkritikus LMP-nek Bajnai akkor is maga lenne a sátán, ha nem az elmúltnyolcév utolsó miniszterelnöke lenne, viszont ettől még nem fogom megérteni, hogy pl. Schiffernek (és az LMP-nek) miért nem volt szinte egy szava sem a Rogán-ügyhöz, amikor Schiffer egy körzetben indult vele.

8. A Fidesz azt adja, amire igény van. Még akkor is, ha az előzőekben felsoroltak nem lettek volna, nehéz helyzetben lett volna az ellenzék. Az elmúltnyolcévet még nem felejtették el az emberek és az elmúlt négy évben az ország működött. Nem jól, sőt nagyon is rosszul, de ennek jelentős részét simán a szocikra tudták kenni (emlékezzünk csak Kósáék legendás forint bedöntésére), a rezsi csökkent, a focipályák épültek és végre be lett mutatva a mocskos uniónak, meg a szemét multiknak és a tolvaj bankoknak is. Orbán Viktor tudta mi kell a magyarnak és meg is adta. Az meg, hogy sajtószabadság, meg médiatúlsúly meg alkotmányos rendszer leépítése, hát az olyan belváros szöveg, a lényeg, hogy a Nemzeti újra nemzeti.

9. Lejtős pálya. Igen, a pálya jobbra lejtett, ráadásul a rendszer úgy lett kitalálva, hogy a győztes nagyon tudjon nyerni, de ha a jobboldalnak ilyen kormányzás mellett is ekkora a támogatottsága és a baloldal ilyen kormányzás mellett sem volt képes magával mit kezdeni, akkor ez számít a legkevesebbet.