Akár egy vicc kezdete is lehetne a cím, ám Murányi Marcell főszerkesztő és Papp Gábor lapigazgató közleménye komolynak tűnik: a Blikk nevében elhatárolódnak az emberi méltóságot saját Facebook-oldalán sértő kollégájuktól. "A Blikk bocsánatot kér a bejegyzés miatt az áldozattól, és mindazoktól, akik emiatt emberi méltóságukban sértve érzik magukat, valamint elhatárolódik a bejegyzést közzé tévő személytől, akinek álláspontját a legkisebb mértékben sem osztja a Blikk." – írják fapofával a bulvárlap vezetői, és közben minden erejüket megfeszítve igyekeznek nem elröhögni magukat. Mint a Sacha Baron Cohen-filmben, A diktátorban Kína miniszterelnöke: "Kína is demokrácia!"

Érdemes leszögezni: az áldozathibáztatás valóban mindig aljas, embertelen dolog. A rendkívül kiszolgáltatott nők okolása megerőszakolásukért, megtámadásukért minden esetben elfogadhatatlan. Nem Droppa Gergelyt, a Blikk most kirúgott videósát védem tehát, aki jellemző módon mostanra már arra az álláspontra helyezkedett: "aki ilyet művelt, tökéletesen megérdemli amit kap!"

Advertisement

Pár napja bezzeg még sajnálta a fiatalokat, mondván, 15 évre börtönbe kerülhetnek, csak mert "ájultra itta magát a ribi". Igaza van Klág Dávidnak, amikor azt írja: "Mert ha még valahogyan kiderül, hogy az első nem is volt erőszak, a második mindenképpen az, csak nem két péniszt dugtak bele engedély nélkül, hanem a legkiszolgáltatottabb pillanatát küldték körbe a haveroknak. Az ilyenek miatt szoktak tinédzserek öngyilkosok lenni, meg főleg olyanok miatt, amikor valakik az áldozatot hibáztatják, ezzel szégyenérzetet keltenek benne, arra biztatva őt és másokat is, hogy a jövőben titkolják el az erőszakot, hiszen ennyi megaláztatással járt."

Azt viszont, amikor egyesek amiatt örömködnek, hogy a Blikk milyen jól megszabadult a vállalhatatlan kollégától, egyszerűen nem tudom megérteni. A Blikk határolódik el az emberi méltóság megsértésétől? Hiszen ők napról napra ezt csinálják, hahó! Kéjesen vájkálnak mások magánéleti nyomorúságaiban, amikor csak tehetik! Ahogy a bulvárlapoknál szokás: részletezni rendkívüli precizitással nők megerőszakolását, gyermekek meggyilkolását, színészek és énekesnők haláltusáját.

Advertisement

Nem is kell sokáig kutakodni a lap oldalán, ha éppen egy príma áldozathibáztatós cikket szeretnénk találni. "Éjjel-Nappal Budapest Szandi ízig-vérig nő, minden porcikájával szenvedélyesen szeret, és olykor-olykor meggondolatlanul cselekszik. Három évvel ezelőtt azonban a sorozat vadmacskája komoly árat fizetett a szenvedélyességért. Egy vita hevében felpofozta az akkori barátját, aki visszaütött. Egyetlen pofonnal sikerült beszakítania a dobhártyáját."írják július 27-én, mintegy azt sugallván, hogy az említett nőnek saját hibája folytán kellett elszenvednie a verést. Nem barátja volt meggondolatlan, hanem ő, így hát "komoly árat fizetett" a hevességéért.

A cikk aztán innen úgy folytatódik, hogy Éjjel-Nappal Szenvedélyes Szandi bevallja bűnét,
"elismerem, én kezdtem az egészet". A lap készségesen közli azt is: "barátja azért nem kísérte el a kórházba, mert akkor még nem is sejtette, mekkora bajt okozott." Az írásnak a vége lesz a leginkább horrorisztikus: "Szandi végül megbocsátott, olyannyira, hogy később már együtt nevettek a történteken. – A párom gyakran hülyéskedett velem, amikor nem értettem, mit mond: melyik füleden van a telefon? Hallasz te rendesen? Olyankor mindig elhallgattam – mondta Szandika."

Csodálkozhatunk-e azon, hogy az efféle írásokat közlő lap munkatársai azt hiszik, a nemi erőszak olyasmi: a lány felvesz egy szexi rucit, a földön csúszva-mászva kínálgatja magát, a szerencsétlen férfiak pedig csupán teszik, amire vérük kötelezi őket?