A vasárnapi eget rázó Semjén-interjú után a Magyar Hírlap deres- és kalodaszakértője is fontosnak érezte a "minden a francia forradalom hibája" vonal kibontását. A jobb napokat is megélt Pozsonyi Bucót addig szerette legalább valaki, amíg azt hitték csak nagyon meggyőzően játssza a karót nyelt ultrakonzervatív kretént a heti Demokrata jegyzeteiben, alig sikeres provokátor punkzenekara mellett.

Sajnos azonban láthatóan őt is elérte az öregedés, nagy gondolkodó kíván lenni, sírkövére hexametert faragni, így aztán elkezdte komolyan venni addigi kirohanásait minden ellen, ami a világban 1800 óta történt. Csakhogy láthatóan a muníció ehhez nem túl erős. Az is több, mint émelyítő, ahogyan egyfajta marxista értekezésben magyarázza tovább önként a Nagy Kereszténydemokrata Tanító gondolatait:

Szomorú évforduló volt július 14-én, vasárnap: 1789-ben ezen a napon kezdett nyílt kártyákkal játszatni a háttérhatalom, akkor ment neki egyértelműen a normalitás rendjének, és kezdődött el a „nagy francia forradalom” fedőnevű felforgatás. Először alkalmazták a „terror” módszerét, és uszították a csőcseléket mindenre, aminek értéke van. („A föld fog sarkából kidőlni…”) Minden, ami azóta történt, és ami ma utálatos, az ennek a napnak köszönhető.

[...]

Az egyenlőség hirdetése a legnagyobb üzlet mai napig is. Az arisztokrácia uralmát könnyű démonizálni, ám az egyenlőség egy magasztos eszme. Persze, ebből az eszméből ugyanúgy egy elkülönült hatalmi ág nőtt ki, hiszen nincs olyan, hogy egyenlőség, magától ez nem valósulhat meg. Természetesen ezt minden liberális autokrata tudja, ám amíg ők a lehetetlenért harcolnak, addig mindig lesz arra indok, hogy valamilyen elvek miatt a másik vállára kelljen állni, és a víz alá nyomni.

Mindössze annyi történt, hogy az arisztokratikus berendezkedés – az egyenlőségnek köszönhetően – mára oligarchikus lett. A két berendezkedés között pedig „mindössze” annyi a különbség, hogy amíg az arisztokrácia legjobb képviselői világtörténelmi tényezőkké lettek, addig az oligarchák legfőbb erénye a kapzsiság, az élősködés, és az abszolút érdemtelen gazdagodás. Ideje lenne ezeket a köztudatba is átemelni. Megértem, hogy húsz évvel ezelőttig még be lehetett kajálni azt, hogy a francia forradalom micsoda pozitív esemény volt az emberiség életében, de azóta már túl vagyunk egy SZDSZ-diktatúrán.

A logika teljesen világos: a francia forradalom hibája a bolsevizmus. Ugyanúgy, ahogyan minden egykori Bravo-magazin olvasó tudja, hogy a csókolózás egyenes út a tripperhez. Az arisztokrácia pedig jó volt, a forradalom után viszont nincs egyenlőség, hanem ugyanaz lett, ami nagyon rossz.

Advertisement

Most, hogy elítéltük az Uniót, a hírlapos-kdnp-s köröknek mindjárt elindult a fantáziájuk, és megtalálták a következő logikus lépést: ítéljük el a modern Európát is!

Ezek után már tényleg csak az ördöngös villanyos szerkezetek, például tévék és szerverszobák dühös szétrombolása következhet. Hiszen, ha a logikát követjük, ezek is a "háttérhatalom mocskos praktikái".

(A kép forrása: Egyenlítő blog)

Alternatíva a facebookon is!