Persze, hogy nem jogos a felháborodásunk Lakner úrral. Mi nem is háborodtunk fel egyébként, csak írtunk egy posztot, mert unatkoztunk. Az ügy: az ELTE BTK nebulóinak személyesen kell leadniuk pályázatukat a szociális támogatásért, és évről évre mindig az utolsó nap alakul ki kilométeres sor a HÖK-iroda előtt. Szóval persze nem jogos a felháborodás: múlt kedd óta lehet leadni a pályázatokat, és azt is megcsinálhatja az ember, hogy leadja a pályázatot, a hiányzó papírokat pedig pótlásként adja le az erre szolgáló két napon. Hülye az, aki az utolsó napra hagyja.

Mégis, évről-évre igen sokan hagyják az utolsó napra. Ezzel a HÖK tisztában van, én tavaly MA-ra az ELTE-re érkezve viszont döbbenten szembesültem a ténnyel, hogy három órát kell sorban állnom. Először voltam, későn tudtam meg, hogy egyáltalán mikor lehet leadni, Győrből mászkáltam fel minden nap, szóval megvoltak a viszonylag jogos kifogásaim. Szerencsére akkor sütött a nap. Tegnap szemerkélt az eső és őrült módon fújt a szél. Most is egy bögre mézes tea mögül írom e sorokat, mert szerintem megfáztam. (Kösz, Orbán!)

Advertisement

Visszatérve a lényegre: azért voltam én mélységesen ledöbbenve, mert a BA hat féléve alatt ebben a tekintetben (és még sok másban) sokkal kulturáltabb, ha tetszik sokkal fejlettebb helyre jártam: Szegedre. Az SZTE-n a szoctám intézése (mint minden más is) online történik; beszkennelt dokumentumokkal. Nem mondom, volt keverés azzal is: évről-évre változott, hogy fekete-fehér, vagy színes szkennelést fogadnak el, hogy milyen méret a jó, de ezt kideríteni félévről félévre öt percbe került. Nem volt négy órás sorban állás a tizenkét fokban (széllel együtt nyolc), esőben. Ezek a számítógép csodái.

Nem tudom, az ELTE-n, Magyarország egyik vezető egyetemén miért nem álltak át az online ügyintézésre. Rejtély. Addig is azonban - a sok hozzám hasonló hülyére való tekintettel - az utolsó napon lehetne két elfogadóhely, valami fedett helyen.

Frissités:

Ma reggel megtudtam, hogy az ELTE egyéb karain is online megy az ügyintézés. Szóval kérdem én: kinek az érdeke? Vagy ahogy a művelt román mondaná: cui prodest?