Here's a story: Szombat délután kezdtünk egy bulit, aminek lassan vége, lévén 24 órás (nem, semmi köze a Pridehoz). Nekem 4-re kellett ott lennem, mert 5-től volt a kezdés - rendes szervező-sajtós pedig érkezzen időben.

Kimegyek a Jászaira, hogy a 2-es villamosra felszálljak - a Pride miatt egyébként is ott volt az ideiglenes végállomás. Leszállok, elindulok visszafelé a 2-eshez, amikor is a villamosból kiszáll egy komplett bunch of nazis, akik közül egy hölgy, aki észrevette, hogy térd fölötti rövidnadrágban vagyok, kék pöttyös inggel, tote baggel a vállamon, meg egy John Lennon-szerű napszemüvegben (oké, annak a lencséje tényleg lila), szóval egy fél megjegyzéssel feltette a kérdést, mintegy mellékesen, hogy nem-e lehet-e, hogy jómagam is buzi vagyok-e (jómagam nem szoktam buzi lenni egyébként). Ezt fél füllel meghallotta a mellette levő bajtársnője, akinek a pólójára volt írva, hogy a kedvenc színe a fehér, így ő is élni kezdett a gyanúperrel nemi identitásomat illetően, amire az érdeklődés eszkalálódni kezdett a társaságban.

Szerencsére azonban ott volt egy másik bajtársuk, aki észrevette az alkaromon lévő portrétetoválást, és megnyugtatta a helyzetbe éppen hevesen belelovagolni készülő valkűröket, hogy nyugodjanak meg, mert aki a Führert tetováltatja az alkarjára, az nem lehet rossz ember.

Advertisement

Tanulság nincs, csupán elmeséltem, amúgy az egész sztori nagyjából 15 másodperc alatt lezajlott.

(Disclaimer: a jobb alkaromra Kosztolányi Dezső portréja van rátetoválva.)