Lassan, de biztosan afféle közfelháborodás felé haladunk egy soroksári fiatal anyuka meggyilkolása és ezt követő megbecstelenítése kapcsán, mint Bándy Kata halálakor. Az eset még azt a meglepő eseményt is kiváltotta, hogy Vona Gábor egy halálbüntetésért kiáltó Norbi update-státuszt osztott meg saját Facebook-oldalán.

Tudom-tudom, én vagyok az érzéketlen faszkalap, de sosem értettem igazán, hogy miért kerülnek be a híradókba olyan úgymond „mindennapos” bűnesetek folyton-folyvást, mint például egy-egy bolti lopás, verekedés, baleset vagy gyilkosság – utóbbi persze már nem mindennapos, hál’istennek. Persze dehogyisnem értem, hiszen nyilván ez érdekli az embereket, szeretnek borzongani. De az Isten szerelmére, rohadtul nincs az rendjén, hogy a mindennapos kékfényesedő híradásokkal folyamatosan rombolják az állampolgárok biztonságérzetét és egymásba vetett bizalmát. Ebben az esetben talán jobb, ha az ember nem tud minden bűnesetről – ez az irány messzire vezetett pl. az Egyesült Államokban.

Advertisement

Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a Bándy Kata-gyilkossághoz hasonló közfelháborodás és halálbüntetés melletti érvelés kezd kialakulni egy újabb szörnyű gyilkosság kapcsán. Soroksáron egy rendőr fiatal felesége ment el futni, de többé nem tért haza: meggyilkolták, majd holttestét megbecstelenítették. Az eset kapcsán Schobert Norbi is megnyilatkozott, sugalmazva, hogy az elkövető cigány. Sorait az alábbi mondatokkal zárta:

Eljött az idő, hogy ilyen esetekben legyen halálbüntetés. Nem azért mert csupán ez a minimum, hanem legyen benne a felizgult állatokban a tudat, hogy eljöhet a halál és nem a mi pénzünkön kapnak 20 évre meleg szállást, ételt, orvosi ellátást.”

Az ilyen eseteket mindig meglovagoló – felháborodásra, „cigánybűnözésre” és az ebből eredő félelemre mindig vevő és azt mindig kihasználó – Jobbik politikusa, Vona Gábor is megosztotta a fenti Norbi-bejegyzést. Emellé pedig ezt a kitételt írta:

Már Schobert Norbi is a halálbüntetés mellett. Egyetértünk.

Lehet, hogy szociálisan érzéketlen vagyok, de azért mindennek van határa: a halálbüntetés-vita már annyiszor lezajlott és annyira lerágott csont. Persze sokan szeretnék visszaállítani, de az ellene felhozható érvek még mindig erősebbek, mint a mellette felhozhatóak. Elég legyen már a fölösleges hangulatkeltésből és ennek meglovagolásából, kedves Schobert és Vona urak!

Advertisement

Ha további kommentárokra vágysz, kövesd Facebook-oldalunkat, vagy iratkozz fel RSS-csatornánkra!