Olaszország egyik legismertebb politizáló punkbandája, a velencei Talco október végén rakta föl youtube csatornájára ezt a klipet. Egy régebbi számukhoz készült, vizuálisan pedig éppen tökéletesen illett a hosszú és egyre kínosabb Berlusconi-korszak lezárásához Olaszországban.

Itália "teflon-politikusa" a médiacézár Silvio Berlusconi október elején vesztette el támogatását az olasz parlamenten és saját pártján, a PdL-en belül is. Bár ezt már sokszor gondolta a nyugati média, most tényleg úgy tűnik, az olasz politika erősödő új embere, a balközép Enrico Letta a volt miniszterelnök adócsalási ügye mentén végül tényleg kinyírta Róma bikáját. Ezzel pedig egy keserű, 20 éves korszak zárulna le, amely a déli országból tulajdonképpen reménytelennek tűnő, széteső, válságból válságig bukdácsoló "bukott államot" csinált.

Advertisement

Az alapvetően anarchista zenekar ezt a korszakot összegzi most "Az én városom" című számában. A Berlusconi-korszak úgy jelenik meg itt, mint a morális leépülésnek, a társadalmi szolidaritás szétesésének és a múlt teljes elfelejtésének, egyszóval a közösségi elbutulásnak a szinonimája. És valóban, a volt kormányfő egymást követő, röviden megszakított uralmi periódusai a szociális szféra lépülésével, a korrupció növekedésével, végül pedig a 2008-as válság és az euróövezeti krízissel szembeni kontárkodással járt együtt. Ennek következtében ma Olaszország fiatalok közötti munkanélküliségi rátája éppen soha nem látott mértékű, 40,1%-os. Ebből persze két dolog következik egyenesen: a komoly mértékű kivándorlás, és a fiatalabb szavazók radikalizálódása. Míg a most kormányzó Demokrata Pártra a 18-24 évesek közül csupán 3%-szavazott, ugyanebben a korcsoportban a vulgárbaloldali volt humorista, Beppe Grillo 46%-ot kapott. Grillot elnézve ehhez nagyon-nagyon dühösnek és kiábrándultnak kellett lenniük. A radikalizálódást, a hagyományos parlamenti politika iránti kiábrándulást és az általános reménytelenséget pedig ezen a szinten nehéz lesz megállítani.