Először állapított meg 2008 óta szexuális közösség tagja elleni erőszakot egy bíróság, az elkövetőt pedig három év börtönre ítélte. A vádlott, Gy. Zs. két évvel ezelőtt ütött meg a Budapest Pride után egy férfit, illetve letépte róla a szivárványos kokárdát. Egy másik ügyért, egy uszító kép megosztásáért is elítélték, ezt ugyanezen a nyáron tette közzé Facebookon. Mint az Index tudósításából kiderült, a szexuális közösség tagjai elleni bűncselekmények megszaporodása miatt kértek Gy. Zs.-re ilyen súlyos büntetést. Mintegy elrettentésképp.

Hogy az ítélet mennyire nem elrettentő, sokkal inkább indulatokat korbácsoló lesz, azt hittem, mindenki számára egyértelmű. „Egy pofonért három év? Ja, persze, azokról van szó” – az ehhez hasonló egybites kommentek sora olvasható azóta számtalan portálon, csak ennél jóval durvább stílusban. Ennek ellenére mégis vannak, akik úgy hiszik, ez az ítélet majd komoly hatással lesz a homofóbokra, „most majd elgondolkodnak.” Ja, persze.

Advertisement

Egyszer a vádlottnak is fel kell nőnie” – oktatta ki a bírónő Gy. Zs.-t abban az országban, ahol az ítélet fogadtatása nagyjából kétféle lehet: a homofóbia elítélői éljeneznek és még több börtönt követelnek, az azzal szemben közömbösek vagy melegellenesek pedig háborognak és fennhangon buziznak. Utóbbiak azok, akik ha elítélnek egy cigányt közösség tagja elleni erőszakért, azt abszolút helyénvalónak találják, ha pedig valaki éveket kap ezer forint vagy egy baseballsapka elrablásáért, megvonják a vállukat: „ja, hát nem volt muszáj azt az ezer forintot elszedni.” „Most majd megtanulja a leckét”, „nem kellett volna ugrálnia, ha már korábban is követett el ezt-azt” – szól a halálbüntetés lelkes híveinek ítélete, akik általában egy csirkelopásért is drákói szigort követelnek.

Előbbi érvek most épp a humanizmust és toleranciát hirdetők szájából hangzanak el. Döbbenetes, micsoda közönnyel reagálnak emberek arra, hogy egy fiatal nő három évét szeretnék elvenni a történtekért: még a leginkább megengedő reakció is az, hogy hát a bírónő szerint amúgy is hat év volt a középmérték, amiből kiindult, így a három év „végül is nem olyan sok.” Nem olyan sok, aha.

Az Index tudósításából viszont kiderült még egy s más. A Németországban takarítóként dolgozó, keresményéből munkanélküli anyját eltartó nő elismerte bűnösségét és bocsánatot kért, „ilyet rendes ember nem tesz ki” – mondta. Döbbenetes dolgokat mesélt, melyekkel cigányellenességét indokolta: korábban állítólag eladták Pécsre prostituáltnak, többször sikertelenül próbált megszökni, lábát leforrázták, fejét betörték. Pénzhamisítási ügy miatt börtönbe került, ahonnan kijőve futtatói várták – segítséget viszont nem kapott. Ezután Svájcba szökött.

Advertisement

Az Index cikkében az szerepel továbbá: „És most hogy áll ehhez? – kérdezték tőle. „Nem foglalkozom ezekkel a dolgokkal. Szeretnék családot, gyereket. Egy házat, ahová elhozhatom a kutyámat” – válaszolta. Mesélt arról, hogy most vannak „néger” barátai. Együtt járnak diszkóba. Az előzetesben megismert roma lányokról is jó véleményt mondott, sokat beszélgettek, rajzoltak együtt, „ők is emberek, nekik is van lelkük”.”

És most idéznék néhány kommentet az ítélet kapcsán: „ez egy baszatlan hülye picsa”, „a látens homoszekszuálisok csinálják az ilyen akciókat”, „végre egy jó hír”, „buta picsa, de amúgy elég férfias”, „majd a böribe cigány pinák bevezetik abba a világba”, „szájon kellett volna verni a kis hölgyet.” Ezek a kommentek a NOL.hu Facebook-oldalán olvashatóak, de hasonlóak vannak szép számban másutt is.

Korábbi írásaim alapján is egyértelmű lehet, hogy abszolút elítélem a homofóbiát, a gyűlölködést, az erőszakot, ahogy azzal sem értek egyet, hogy a melegség valamifajta betegség lenne, amiből csak úgy ki lehet gyógyulni. A Pride-dal is egyetértek, semmi baj azzal, hogy a melegségükre büszke emberek felvonulnak, ahogy tudnám támogatni a melegházasságot és az azonos nemű párok örökbefogadását is.

Ezt az ítéletet viszont nem, és végtelenül elszomorít, hogy akik egyébként a gyűlölködés és az előítéletek ellen küzdenek, micsoda gyűlölettel képesek nyilatkozni egy olyan nőről, aki láthatóan megbánta a tettét, és akit most három év börtönre ítéltek egy utcai ütésért. Aminél feltehetően már az is félelemkeltőbb, ha száz méteren keresztül követi a homofób a másságát felvállalót, és folyamatosan buzizik, mocskolódik. Mindezt egy olyan országban, ahol a befolyásos tanácsadó ütlegelhet nyugodtan időseket, sok baja nem lesz belőle, befolyását megőrizheti a továbbiakban is. Egy olyan országban, ahol nincs bírósági ügy abból, ha a valóságshowban erőszakoskodnak egy nővel, és ahol a legtöbb utcai verekedés, ha bíróságig is jut, nem letöltendővel zárul. Persze, ilyenkor lehet közönyösen vállat vonni, „már volt más is a rovásán, hát így járt.”

Ha az Index-cikkben szereplőknek csak a fele igaz, egyértelmű, hogy a nő maga is áldozat. Olyan áldozat, akit korábban csak kihasználtak, megaláztak, és aki láthatólag megbánta, amiket korábban elkövetett, és próbál jó útra térni. Ellene kell először ítélkezni szexuális közösség tagja ellen elkövetett erőszakért. Rajta kell példát statuálni. Miközben a bírónő által említett megszaporodott esetek elkövetőinek nagy része nem bán meg semmit, és csak puszta unalomból válik egyre szélsőségesebbé. Ők azok, akiknek jobbára sosem kell felnőniük, szembenézniük mondataik és tetteik következményével. Sem azoknak, akik egy Kuruc-cikk miatt esnek neki Facebook-oldalán egy lánynak, és kezdik el a legdurvábban gyalázni feltételezett roma származása miatt. (Felső-)középosztálybeli emberek, akik leírják egy konkrét személynek az ő konkrét várandósságával kapcsolatban: „van egy Cane Corsom, gyűlöli a retkes fajtádat, szeretettel várlak a büdös fattyaddal 1ütt.” Ilyenkor általában értetlenkedni szokás, hát mit kell kiakadni kommentelők miatt, de amikor Gy. Zs.-t elítélik egy kép miatt, ami nem konkrét személy konkrét gyerekét fenyegette halállal, megy a vállvonogatás: „hát nem kell uszítani.” Igen, tényleg nem kellene, de akkor azért az ember felkapja a fejét, amikor egyetlen nő egyetlen képén verik le ezer másik kommentelő bűnét, akik a most elítéltet is csak annyira fogják méltatni, hogy az eset kapcsán buzizzanak egy jóízűt.

Ahogy a gyűlöletbeszéd-törvényekkel, úgy a közösség tagja elleni bűncselekménnyel kapcsolatos ítélkezéssel sem tudok egyetérteni, mert rendszerint aránytalanságokhoz és erősen kétséges eredményekhez vezet. Nem, romákat sem azért kell elítélni, ha baseballütővel támadnak, mert hogy állítólag rasszisták, hanem azért, mert baseballütővel nekiestek valakinek. Nem sokkal súlyosabb ez, mint ráírni valamit az ütőre vagy ordibálni valami uszítót? Ha a mostani eset az lenne, hogy egy romát ítélnek el egy hasonló utcai ütésért három évre, vélhetően a reakciók is teljesen másként alakulnának. A rasszizmust elítélők szörnyülködnének, a rasszisták helyeselnének. Pedig az csak épp annyira lenne nevetséges és túlzó ítélet, mint a mostani – még akkor is, ha abban az esetben is lennének sötét foltok az elkövető múltjában.

Advertisement

Talán nem túlságosan nagy elvárás, hogy egy kis emberséget próbáljon mindenki tanúsítani minden hasonló esetben. Például ne örüljön annak, ha valakit első fokon három év börtönre ítélnek egy ilyen ügy miatt, és ne lelkendezzen, hogy mégis van értelme feljelentést tenni hasonló esetekben. Volt már részem nekem is kiközösítésben és támadásban, és ennek fényében mondom: ha meleg lennék, egyáltalán nem ünnepelnék ezek után, és nem lelkesednék fel a gondolattól, hogy három évet kaphat egy szerencsétlen múltú nő, mert a Pride után hasonlóképp nyakon vág.

A gyűlölködés nem azért olyan szörnyű, mert ilyen vagy olyan csoport ellen irányul, amelybe adott esetben mi is tartozunk, vagy amelyet közel érzünk magunkhoz. Hanem azért, mert végtelenül embertelen, és mert képtelen bármiféle elfogadásra, megbocsátásra. Mert nem gondol bele, hogy három év milyen iszonyúan sok, és hogy a lelkesen ribancozott szerencsétlen két év múlva sem lesz szabad, amikor mi már rég elfelejtettük az egészet, és már egy másik eset kapcsán követelünk kötelet meg ötévnyi börtönt. Ilyenkor, ha az együttérzés tényleg nem megy, legalább csöndben kéne maradni, nem fennhangon éljenezve, hogy „megérdemelte” – miközben mások gyilkosságért nem kapnak sokkal többet. Így biztosan nem lesz toleránsabb a társadalom, nem fognak mérséklődni az indulatok. Remélem, másodfokon már enyhíteni fognak ezen az ítéleten. Ha a mostani súlyosságát az elrettentés célja befolyásolta elsősorban, nem pedig a visszaesés – márpedig az Index cikke szerint így volt -, akkor biztosan lehet enyhíteni.

A homofóbok és rasszisták pedig addig csak tanulmányozzák, miket mondott Gy. Zs. a bíróságon. És az embert lássák benne, ne pedig az eszközt a buzizáshoz.

Fotók: NolTV és Cink.hu