A mai Heti Válasz-interjúból úgy tűnik, igen. És nem, nem az Ángyánnal ápolt kapcsolatára célzok a hasonlattal. Az 1945-ös választások után kialakult koalíciós időkben a Veres Péter és Bibó István nevével fémjelzett Nemzeti Parasztpárt képviselte azokat a szocialistákat, akiknek Rákosi és a kommunisták ugyanúgy "cikik" voltak mint a szocdemek. Ez nem jelentette azonban azt, hogy alapvetően mást gondoltak volna a világról.

A probléma azonban az, hogy teljesen mindegy volt, mennyire húzták ezek az egyébként önálló értelmiségiek az orrukat az állampárt kiépülése idején, végül mégis a Párt környékén kötöttek ki. Nagy részük 1956 körül ugyan Nagy Imrénél landolt, de a Kádár-rendszerben a teljes mozgalmuk "társutassá" szelídült.

Advertisement

Lehetne azon vitatkozni, mennyiben volt más az akkori és a mostani helyzet, vagy azon, hogy elősegítheti-e a Fidesz "belső megújulását" egy ilyen kritikai réteg közeledése. Ha viszont az LMP első emberének "elvi iránya" ilyen iramban menetel a kormánypárt "Hazafias Népfront"-jának kényelmes szerepe felé, az kétségtelenül óriási csalódás és veszteség is lenne egyben.