POSZT: Egy pillanatra sem bántad meg? Nem akartál celeb lenni, ennek ellenére mégis az lettél. Nem akartad, hogy bántsák a volt edződet, mégis cikkeztek róla. A sportról akartál írni, de mindenkit a szex érdekelt.

Szepesi Nikolett: Nem. Ma már nagyon élvezem, hogy mindenhol ott vagyok. Látom a plakátokat, a kirakatokat, az újságokat, magamat mindenütt. Ez nagyon jó érzés, kárpótol mindenért.

Így a hét utolsó napjára Hajdú Péter is becsatlakozott a Szepesi Nikolett (bocsánat, Niki) körül hetek-hónapok óta folyó undormányhoz, és Frizbi nevű show-műsorában kőkeményen szembesítette az ex-úszónőt az állítólag őt egykor molesztáló masszőrrel, "Kicsi bácsival". Hajdútól persze sok jóra nem számíthattunk, a showman meglepett már beteg kisfiút is Pókember-figurával, mostani akciója inkább szervesen illeszkedik eddigi gusztustalanságaihoz.

Advertisement

De ha már témánál vagyunk, nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy értelmiségi körökben valamiért menő lett Szepesi könyvét/könyveit dicsérni, felemlegetni a káprázatos leleplezéseket, majd a végén hozzátenni valami olyasféle bölcsességet, hogy Szepesi Niki egy egész generáció életérzését fogalmazta meg.

Bár őszintén szólva meglepőnek tartom, hogy egyesek az élsportolók, a válogatott úszók világából Gyurta Dani rendkívül megható nyilatkozatain kívül nem sokat fognak fel, de rendben: mondjuk, hogy eddig sejteni sem lehetett azt, miként élik ki magukat éjjelenként a hormonokkal telepumpált úszóbajnokok. Legyen hatalmas leleplezés az is, miként hajszolják bele egy-egy komolyabb teljesítménybe az edzők a kis úszópalántákat, illetve miket csinálnak velük az uszoda rejtekében, mikor épp nem kell félniük a lelepleződéstől.

Mindezeknek azonban nem irodalmi, hanem büntetőjogi vetületük van. A sértett megteszi idejében a feljelentést, a dolgot jobb esetben felderítik; ha meg afféle bűnszövetkezetről van szó, hát együttesen bűnhődnek az érintettek a történtekért.

Advertisement

Természetesen nem erről van szó. Itt az a lényeg, hogy jót borzongjunk-csámcsogjun, miket is csinálnak ezek a vademberek gyermekeinkkel, majd leüljünk a kertévé híradója elé, ahol is tovább szörnyülködhetünk a kigyulladt házak és a közúti karambolok hírein.

Mert akinek eddig is volt egy kis esze, és/vagy minimális szinten odafigyelt szeme fényére, az nem űzte bele/hagyta belefolyni gyermekét efféle test- és lélekromboló mulatságokba. Oké, ússzon a gyerek, meg fusson is, legyen egészséges, mint a makk - na de az azért senki előtt nem volt titok, hogy az élsport nem erről szól. Szól ellenben doppingszerekről, tizedmásodpercekről, állítólagos nemzeti dicsőségről. Mondjuk én sosem láttam értelmét annak, hogy arra izguljunk, ki ússza le hamarabb a kétszáz métert mellen, de hát mindenkinek más hóbortjai vannak. Vannak, akik szerint a tévé előtt gyönyörködő és úszni kezdő ötéves nebulók miatt van értelme az egésznek - hát, ha máshogy nem akar az a fránya kölyök a víz közelébe menni...

Az azonban a kezdetek kezdetétől nyilvánvaló volt, hogy Szepesi Niki tökéletesen ráérzett arra, mire való ez az egész versenysport-dolog. "Sikereket akartam. Látni magam az újságokban, azt akartam, hogy az ország nekem szurkoljon. Aztán egy idő után a pénz motivált. Tizennyolc évesen havi félmillió forintot kerestem. A Váci utcai Dior-boltban vásároltam." - fejtegette a POSZT első számában az úszónő, akinek itt az volt a szerencséje, hogy hiperérzéketlen Hajdú helyett ultraszenzibilis D. Tóth Krisztával állt szemben, akinek nehezére esett volna egyetlen épkézláb kérdést is feltennie. (A nyitó idézet kérdése például egészen zseniális - D. Tóth nemhogy elfogadja válaszként, de tényként közli, hogy az Ulpiusszal a metrókocsik falán robbantó Szepesi nem akart celeb lenni; hogy a volt edzőről író Szepesi nem akarta az edzőt bántani; és hogy az Én, a szexmániás címmel könyvet kiadó Szepesi nem a szexről, hanem a sportról kívánt beszélni.)

Szóval Szepesi tudta akkor, mire kell használni azt, amibe belekeveredett, és kétségkívül tudja azt is, miként kell manapság a hírnévből előnyt kovácsolni. Ez nem baj, felőlem mindenki úgy keres pénzt valós terméknek látszó porhintés forgalmazásával, ahogy csak neki jólesik - nem kell irigynek lenni, aki élelmes, az nyugodtan járjon jól ezen tulajdonságának jóvoltából.

Na de azt állítani, hogy az apahiány miatt láthatólag komplexusos, figyelem- és szeretethiányos Szepesi könyveit valóban érdemes forgatni, valóban érdemes figyelni a szavára, egészen elképesztő. A butácska ex-úszónő esetében inkább csak segélykiáltásról, mintsem művészi teljesítményről van szó: Szepesi minduntalan rossz helyen kereste a szeretetet, ami előbb ugyan sikerekkel járt, de később sajnos könyörtelenül visszaütött. Szepesi úszónőként tűrte a pofonokat egy ideig-óráig szépnek tűnő, majd feledésbe merült eredményért; most pedig a szexuális életét hagyja köznevetség tárgyává válni pusztán azért, hogy ismét önmagát láthassa mindenütt.

Nem gondolom, hogy mindez Szepesi hibája lenne, és nem volna benne bőven azok keze is, akik bátorították a könyvek megírására, akik ott ültek vele és mellette/helyette fogalmazták az amúgy nem is igazán jól összerakott mondatokat. Mint a POSZT-nak Szepesi el is mondta, az Orgazmuspontok megírására már a kiadó sarkallta, a könyvben pedig bőven vannak kitalált elemek is - például szvingerklubban sosem járt, szemben az általa leírtakkal.

Advertisement

Rossz vicc ez az egész, miként az is szomorú, milyen sokan asszisztálnak manapság Szepesi bolondériájához. A jelek szerint neki nem könyv kéne, hanem egy-két értelmes családtag-barát, akik elmagyarázzák: Niki, ne égesd már magad, a fél ország rajtad röhög, és te sokkal többet érsz annál, mint hogy te legyél a Szexmániás Úszónő. De komolyan: nincs senki a környezetében, aki biztosítaná róla, hogy létezik értékesebb szeretet is annál, mint amit a reggel fél nyolckor metróval munkába igyekvő kispolgár érez az ő legújabb könyvének láttán?

Ha az ember ehhez hasonló, ám jól megírt "női" szenvedéstörténeteket akar olvasni, jobban teszi, ha inkább Spiegelmann Laurát forgatja, esetleg Tisza Katát, vagy akár valami értelmesebb dokumentumregényt. Szepesi történeteihez hasonló borzalmaknak így is tudatára lehet ébredni, csak mondjuk úgy, hogy az ember közben nem járul hozzá maga is egy szerencsétlen lány önsorsrontásához. Az ex-úszónő celebet pedig egykoron családtagjai, ma pedig barátja és barátnői óvhatnák attól, hogy újra és újra megalázó helyzetekbe lavírozza önmagát.

Mert hiába, DTK prekoncepciójával szemben Szepesi valóban celeb akart lenni (másként ez nem is működhetett volna), valóban fel akarta markolni a járulékos hasznokat - így pedig számolhatott azzal is, hogy ókor-ókor nem csak egy kellemes kis csevejre fog tudni beszaladni a riporterek gyöngyéhez, Hajdú Péterhez. Ahogy sajnos azzal is számolhat az ex-úszónő, hogy így előbb-utóbb tényleg nem sok ember fogja tudni komolyan venni őt.

Fotó: Facebook/Ulpius-ház