Rögtön az elején tisztázzunk valamit. Nem az nem érdekel, hogy ebben az országban az emberek nyomorognak, amíg én itt ülök és blogposztban osztom meg a véleményemet a világ dolgairól, mert ez - amellett, hogy piszok szomorú - igenis fontos. Nem is az, hogy a politikusok úgy általában takonygerincűek, lopnak-csalnak-hazudnak háromszögben élik nyomorúságos kis életüket. Még csak nem is az, hogy Orbán Viktor Minisztárelnök Úr személyesen melyiket valósítja meg éppen a fenti politikai Maslow-piramisból. Ezek ugyanis érdekelnek.

Ami engem nem érdekel, az Orbán Ráhel egy az egyben. Az, hogy a Kárpátok Aubrey Plazája mit csinál a házasságában, a munkájában, a négy nyelvével vagy a tanulmányai területén az uncsi, de felettébb gazdag Esküszövetség területén. Bájosnak tartom azt az ignoráns naivitást, amivel a világ és az édesapja dolgaihoz viszonyul, de arról lassanként tényleg meg kéne feledkezni most már, hogy ő mit mond vagy gondol. Igen, szarvashibát követett el, amikor kardoskodva kikérte magának, hogy válasszuk el a szezonját a fazonjától, de azt azért ne hányjuk a szemére, hogy az ő félévi 15 milliója miatt tart ott ez az ország, ahol (sarkítva persze).

Advertisement

15 millió? Mégis mi az? Lófasz és esti fény. Sőt, csak egy szimpla nokiás doboz tartalma. Jó, nyilván, nekem sincs 15 millióm, mert blogposztok írogatása valamiért nem termel ilyen jövedelmezően, de könyörgöm. Egy politikusnak még akkor is van ennyi pénze, ha nem lop egy fityinget sem.

Kicsit sem érdekel egy huszoniksz éves nő naiv megnyilvánulása. A politikuscsemetéket amúgy is igyekszenek óvni a szülők önnön megérdemelt vagy (ritkább esetben) nem megérdemelt rossz hírüktől. Most az egyik kirepült az aranykalitkából, tehát nem róhatjuk fel neki, hogy annyi fogalma van a világról, amennyi aztán visszaköszön a facebookja idővonalán.

Ami érdekel, az az, hogy ma már nincsenek Széchenyi Istvánok, akik azt mondják, hogy "nesztek itt a 15 millióm, amit a lányom iskoláztatásába forgattam volna, de most, hogy beszél négy nyelvet és öneltartó, itt van, a kincstáré". Persze az ország jobbítása nem 15 millió forinton bukik el. Sokkal inkább azon, hogy nincs senki, aki akár csak a gesztust is meglépje, ezzel jelezve, hogy nem harácsolás céljából ül és szavaz olyan kardinális kérdésekben, mint a vasárnapi zárva tartás. Ezt az aprócska lépést pedig nem Orbán Ráheltől várom el, ő írogasson nyugodtan továbbra is, majd legfeljebb nem olvasom.