A delmagyar.hu-n jelent meg ma az a történet, amely szerint egy 8 éve Alzheimer-kórban szenvedő, 59 éves nőnek, aki jelenleg a gyógyíthatatlan kór III. fázisában tart, a hatóságok nem ítéltek meg rokkantsági ellátást, mondván, ezzel a 36%-os egészségi állapottal nem munkaképtelen:

A hatóság szemszögéből. – A megállapított 36 százalékos egészségi állapot (össz-szervezeti egészségkárosodás mértéke: 64 százalék) egy ténylegesen súlyos fokú egészségkárosodást igazol, azonban az ügyfél nem teljesen munkaképtelen (ez 30 százalékos egészségi állapot alatt lenne). A minősítése szerint rokkantsági ellátásra kapott javaslatot, vagyis az ügyfél foglalkozási rehabilitációját a bizottság nem javasolta – tájékoztatott Bényi Krisztina, a megyei kormányhivatal rehabilitációs szakigazgatási szervének (RSZSZ) igazgatója. Az asszony össz-szervezeti egészségkárosodásának megítélése orvosszakmai szempontból megfelelően, a jelenleg hatályban lévő jogszabály alapján történt. A döntés ellen a jogorvoslati rendszer szerint bárkinek jogában áll bírósághoz fordulni, ahol igazságügyi szakértők végeznek külön vizsgálatot. A súlyos fogyatékosság megállapításának elutasítása szintén a jelenleg hatályban lévő jogszabály alapján történt, amely 2003-ban lépett hatályba. Ez a jogszabály súlyos értelmi fogyatékosságot csak azoknak enged megállapítani, akiknek károsodása 14. életévük betöltése előtt keletkezett. Ez indokolja, hogy igénylő nem lett súlyos értelmi fogyatékos, ugyanis Alzheimer-betegsége már az 50. életéve betöltése után keletkezett.

Az idős nőt jelenleg 61 éves férje ápolja, ehhez mindenképpen fel kellett adnia térképészeti vállalkozását. Én magam tapasztalatból tudom, hogy ez a minimum, hiszen egy ilyen fázisú betegnél már a WC-re járás és étkezés sem oldható meg egyedül, 24 órás állandó, megfeszített figyelem kell kísérje a beteg minden mozdulatát. Jelenleg összesen körülbelül 90 ezer forint havi nettóra számíthatnak, a nő a hivatalos indoklás szerint 58 ezres ellátása miatt öregségi nyugdíjra már nem lesz jogosult. A férj saját bevallása szerint a magyar egészségügy és az állami idősgondozás állapotait ismerve döntött úgy, inkább maga ápolja feleségét.

Advertisement

Mindez azonban a jelenlegi állam szerint egyszerű kényelmeskedés, egészen egyszerűen azért, mert az Alzheimer-kórt csak 50 évesen állapították meg, nem pedig 14 év alatt - így a család praktikus módon semmilyen más komoly bevételre nem számíthat, a fellebbezéshez az abszurd fekete humor legjavaként a az orvosokból és közhivatlanokokból álló testület IQ-tesztet követel meg a már írni sem tudó betegtől.

A már felhalmozódott komoly adósságaik, közműtarzozásaik miatt ez a szegedi házaspár a mai Magyarországon gyakorlatilag senkire sem számíthat, nincsen olyan szerv, amely egy ilyen döntés valóban felül tud bírálni. A kormányhivatalnak a beszélni is alig tudó nő egyszerűen elhárítandó tehernek számít csak.

Én ezek után csak azt szeretném tudni, kik azok akik ehhez és még több száz, ezer hasonló döntéshez nevüket és orvosi szakértelmüket adják a bizottságokban?