Gyurcsány Hujber Ferencet vélhetően nem fogják felelősségre vonni elcsalt végzettségei miatt, és ezen még a színész van felháborodva. Az egész sztorin pedig én.

A törzsolvasóim – már ha vannak ilyenek – tudhatják, hogy bulvárral alapvetően nem nagyon szoktam foglalkozni, csak ha már nagyon fáradt vagyok, Hujber Ferenc ügye mégis kicsapta nálam a biztosítékot. Aki figyelmesebben olvasott korábban, láthatta, hogy újra meg újra előkerül írásaimban a személyes felelősség kérdése: alapvetően úgy vélem, hogy a legtöbb ember nem képes kritikusan szemlélni önmagát és felismerni, hogy mikor kellene felelősséget vállalni a tetteikért. Persze vannak kivételek, de alapvetően azt látom szokványos reakciónak, hogy a felelősséget – gyarló módon – inkább áthárítják az emberek – sok esetben az államra –, mintsem vállalnák azt.

Advertisement

A magyar szinten sem kifejezetten tehetséges színész, Hujber Ferenc is hasonlóan cselekedett: először kiborította a bilit, majd miután a bűncselekményei feltáratlanul-büntetlenül maradtak, megfeddte a magyar társadalmat.

Történt ugyanis, hogy még a nyár elején Hujber Ferenc azzal robbantott a honi bulvárfertőben, hogy nagy büszkén bejelentette egy interjúban: nem érettségizett, így a Színművészeti Főiskolára sem vehették volna fel, ahol egyébként plagizálta a komplett diplomamunkáját egy húsz évvel korábbi dolgozatból. A Színház- és Filmművészeti Egyetem mindenesetre vizsgálatot indított az ügyben, amelynek egyes források szerint már a végére is jártak – nem találták az eredeti dolgozatot, amit Hujber lemásolt –, másutt azt olvasni, hogy az egyetem ezt tagadja.

A Bors megkérdezte Hujbert is azon új fejlemény kapcsán, hogy nem találják a szakdolgozatot, amiből plagizált:

Mérhetetlenül szomorú, hogy ebben az országban következmények nélkül meg lehet ezt tenni. Nem titok, ez az egész részemről provokáció volt. Érdekelt, hogy én is megúszhatok-e egy ilyen ügyet. Kíváncsi voltam, lesz-e következménye ennek a botránynak. Gusztustalan ez az egész, ami az országot jellemzi. Minden magyar állampolgár nevében kikérem magamnak, hogy ez megtörténhet ma Magyarországon! Nagyon sajnálom ezt az egészet, egy csöppet sem tudok örülni ennek.

Igen, valóban jól értjük: egy ember szembe megy a társadalmi normákkal, megszegi a szabályokat, és még ő van felháborodva, ha ezekért nem tudják felelősségre vonni – pedig ő ezt mennyire szeretné. Nyilvánvaló, hogy ha valóban vállalni akarta volna a felelősséget tetteiért, akkor nem várt volna ennyit a nagy vallomással. Azzal pedig, hogy még büszke is arra, hogy bűncselekményeket követett el, egyrészt kiérdemelte a péklapátot, másrészt pedig bebizonyította, hogy semmivel sem több, vagy jobb, mint az általa általában megformált karakterek, a „ki ha én nem?”-típusú faszagyerekek.

Advertisement

Ám ami még ennél is szomorúbb, hogy a Stohl- és Hujber-féle kvázi bűnözők nem képesek vállalni saját felelősségüket, a társadalom pedig lényegében szemet hunyt bűneik felett: Stohl ugyan egy kisebb hullámvölgyet ért át, de Hujberhez hasonlóan mára ismét be van táblázva előre. Pedig mind az ő bűne, mind a Hujber vallomásában szereplő tett súlyos. Utóbbit – mármint a plágiumot – én amúgy is az egyik legsúlyosabb bűncselekménynek tartom – még ha ismét rám is aggatják a Nyilvános Morálfelügyelő”-címkét –, hiszen más szellemi tulajdonával él vissza az illető, rendkívül etikátlanul. És ha erre még büszke is…

Ha további kommentárokra vágysz, kövesd Facebook-oldalunkat, vagy iratkozz fel RSS-csatornánkra!