A Fidesz politikai filozófiáját Plutarkhosz- és Krasznahorkai-idézetekkel példázó, az ellenzéket pedig Hajnóczy-citátummal porba gyalázó G. Fodor Gábor visszatért. Akarom mondani, GFG, a politikai gondolkodó: ő az, aki a kurzusideológusi szerepkört annyira véresen komolyan veszi, hogy ennek örvén egy komplett világot teremtett meg blogbejegyzéseiben. Ebben a világban a "régi rend érdekvédői és haszonélvezői" (=mindenki, aki a Fidesszel szemben határozza meg magát) küzdenek az új, "életerejét még gyűjtő kultúrával" (Fidesz), a harc tétje pedig természetesen az, "győzhetnek-e a magyarok". Van az új, meredt falloszként ágaskodó kultúra, és van a régi rend, melynek mostanra már víziója sem maradt. Márpedig GFG Hajnóczyval együtt vallja, hogy "akinek nincs, annak nem is lesz".

Tavaly GFG beszélni fog felütéssel teremtette meg Az Ideológust G. Fodor, most pedig igyekszik a letűnt mágusba új életet lehelni, GFG újra beszélni fog címmel. Mi tagadás, én örülök az újrakezdésnek: igaz, hogy a csúcson kell abbahagyni, de GFG fél évvel ezelőtti, utolsó blogbejegyzése olyan szinten zseniális volt, hogy vétek lett volna azon a ponton letenni a lantot.

Advertisement

Kedvenc GFG-posztom ugyanis egyértelműen a Brüsszel nem Moszkva című, melyben a posztmodern gondolkodó már egyáltalán nem is foglalkozott sorainak ráncba szedésével. A tudatfolyam írói technikáját tökélyre fejlesztő G. Fodor betekintést engedett abba a rejtélyes szellembe, amely a századvégesek irodáit, dolgozószobáit naphosszat lengheti be. Hogyaszongya: "...A mechanizmuról II.: ki kell várni a megfelelő időpontot; óvatos lépésekre van szükség; nem szabad elkapkodni; elfogadható álláspont kell vagy markánsan fel kell puhítani; kompromisszumot kell elérni vagyis azt, ami mindenki érdekét szolgálja; ezért azt kell mondanunk, hogy ők részérdekeket képviselnek, mi viszont mindenki érdekét; vagy ami ugyanaz: ők több pénzt akarnak, mi nagyobb harmóniát; ezért választanunk kell a viszonylag határozott sunnyogás és a bekeményítés között; megvan a narratíva: mi csak egy jó megállapodást támogatunk, vannak a jó szereplők, ezek mi vagyunk, és vannak a rosszak, ezek ők, mi az európai polgárok érdekét képviseljük, ők meg párthűség alapján járnak el, ők meg akarják akadályozni az európai álláspont érvényesülését, ártani akarnak az európai embereknek, aminek beláthatatlan következményei lesznek Európára nézve, ha mi ezt nem akadályozzuk meg, ha mi nem védjük meg az európai emberek érdekeit; csak öltöztessük fel a német, a francia, a lengyel érdeket, csak rejtsem el a saját ambícióimat, a politikai rivalizálás kényszerű logikáját."

Jó, mi? A Politikai Gondolkodó, aki tavaly azért rivallt rá az ifjúkonzervatívokra, mert azok kritizálni merték a Fideszt, ráadásul ki is fejti visszatérését megalapozó irodalmi jellegű blogbejegyzésében, hogy "a szabad ember akkor beszél, amikor ehhez késztetése van és nem akkor, amikor erre késztetik". Érti ezt saját magára GFG, aki emellett úgy véli, amögött, hogy újra blogolni kezdett, a "megjósolhatatlanság ereje" áll. És végül is "miért ne lehetne" így? Hiszen bárhogyan lehet. Legalábbis erre következtethetünk a zárlatból, ami szerint "az előre (...) annyit tesz, akármerre". Szép, magvas gondolat, Paulo Coelho sem fogalmazhatott volna bölcsebben.

Egyelőre nem tudni, mi fog mindabból következni, hogy a szabad GFG, aki saját késztetéséből azért havi rendszerességgel megjelenő Heti Válasz-publicisztikáit az elmúlt fél évben is szorgosan megírta, ezennel visszatért. Én mindenesetre lelkesülten várom, hogy GFG újra beszéljen, és hogy sorain keresztül ismét bebocsáttatást nyerjünk az "Életerős Ágaskodás kontra Levitézlett Régi Rend"-féle vérre menő küzdelem mindennapjaiba.

(Mielőtt diadalittasan kommentelnétek: tisztában vagyok vele, hogy a képen a Régi Rend fodorgábora látható.)