Gül Baba türbéjéről gyermekkorom óta egy idealizált emlékképet őriztem magamban, mostani látogatásommal ezt sikerült szétzúzni.

A Gül Baba-sztori

Gül Baba, avagy Rózsa Apó bektasi dervis szerzetesként a megszálló török hadakkal érkezett Magyarországra, méghozzá Szulejmán szultán kíséretének tagjaként. Halálának körülményei meglehetősen érdekesek. Evria Cselebi török utazó írta le, hogy Nagy Szulejmány Buda 1541-es elfoglalása után a dzsámivá alakított Mátyás-templomban hálaadó imádságot tartott, Gül Baba pedig ezen az imádságon esett össze holtan. Temetésére ‒ amelyet a tiszteletére Rózsadombnak elnevezett helyen tartottak ‒ maga a szultán is elment. A sír fölé a harmadik budai pasa, Jahjapasazáde Mehmed épített türbét, azaz síremléket, valamikor 1543 és 1548 között.

Advertisement

Gül Baba türbéje azóta a törökök egyik legfőbb zarándokhelye, többek közt a már említett Cselebi is felkereste a 17. században, amikor leírta azt is, hogy milyen díszes berendezése volt a síremléknek. Sajnos ez a török idők után elkallódott. Később a jezsuiták kápolnává alakították, majd magánház lett, 1885-ben pedig felújíttatta a török kormány. 1914-ben nyilvánították műemlékké, 1918-ra ismét felújították, majd a hatvanas években végzett kutatások alapján helyreállították, amit a jezsuiták elbarmoltak. A kilencvenes évek végén a török kormány pénzelt egy újabb felújítást, ekkor építették meg a díszkutakat, a kütahiyai csempékkel burkolt csesmét és a márványburkolatú szelszebilt. Ma a második világháború alatti tulajdonos, Wagner Lajos által építtetett fedett oszlopcsarnok övezi.

A Wagner-villa kertjében álló türbe 1900-ban [egykor.hu]

Álomvilág

Így láthattam én is, méghozzá valamikor elég régen, kisiskolásként. Emlékeim szerint tavaszi nap volt, napsütéssel, zöldellő fűvel-fával... Gül Baba türbéje számomra akkor a béke szigetének tűnt, az akkor még egyáltalán nem ismert török múlt egzotikus lenyomatának, ahol tapintható a történelem.

Advertisement

Sejtettem, hogy az emlékeim szépültek meg túlságosan, éppen ebből kifolyólag nem mertem elmenni a Margit híd budai hídfőjéhez közeli helyre. Ám nemrégiben olvastam valahol (nyilván a Velveten, te kis huncut, ne sumákolj!), hogy ajánlott randihelyszín, így egy ilyen alkalommal úgy döntöttem, visszatérek a gyermekkori álomvilágba.

Természetesen a magas elvárások némi csalódást váltottak ki belőlem ‒ no nem a randival vagy a lánnyal, hanem a türbe állapotával kapcsolatban. Emlékeimben úgy élt a hely, mint ami zöldell, rózsák virágoznak a kertjében, és összességében szép és rendezett. Azon nem lepődtem meg, hogy sokkal nagyobbra emlékeztem, elvégre kb. feleekkora lehettem, amikor legutóbb ott jártam, nyilván úgy minden nagynak tűnik.

Lehangoló jelen

A legfőbb problémám az volt a hellyel, hogy nincs igazán karbantartva: sem a türbét körülvevő kert, sem az oda vezető Gül Baba utca ‒ amely egyébként szerintem a főváros egyik leghangulatosabb utcácskája, csak ne lenne ilyen meredek. A kertecskében kiégett fű, gaz, meg nem nyírt bokrok fogadtak, a kis falikútból nem csordogált a víz, csak egy biztonsági őr téblábolt ott. Ő egyébként rendkívül segítőkésznek mutatkozott az ingyenesen látogatható műemlék épületnél: elmondta, hogy éppen egy török család imádkozik Gül Baba sírjánál, így ha meg akarjuk tekinteni, kicsit várnunk kell. Így tettünk, bent pedig már nyoma sem volt a Cselebi által megénekelt gazdagságnak: néhány imaszőnyeg hevert a földön, egy-két kalligráfia a falon, valamint selyemmel fedett ravatal a nyolcszögletű épület közepén. A vendégkönyvet örömmel forgattam: szinte csak török bejegyzés volt benne, s szinte mindben ki tudtam venni a Macaristan szót. A tübét övező oszlopcsarnok koszosfehér színe és néhol málladozó korlátja szintén lehangoló volt...

Összességében kissé csalódott voltam, hogy az idealizált emlékkép, amelyet magamban tároltam a türbéről, széthullott azzal, hogy ismét ellátogattam Rózsa Apó sírhelyéhez, ugyanakkor öröm volt látni, hogy a török turisták ettől függetlenül is rendületlenül látogatják. Talán a török kormány (amellyel egyébként is jó kapcsolatot ápol a jelenlegi magyar kabinet) ismét szán majd néhány török lírát a felújításra.