Az a szemét bürokrácia. Ugye. Az a mocskos, sorbanállós, papírfaló, idegtépő, igazolásfüggő bürokrácia. Hogy utáljuk ezt mindannyian. Ma délelőtt afféle önjónásként én is belekeveredtem a papírevő cethal gyomrába, viszont meglepő módon mindenki kedves volt, és az is kiderült, hogy én, azaz jómagam vagyok a hülye. Mármint tényleg.

Történt ugyanis, hogy a nagy szoctámsor-gate után egy hónappal Lakner kolléga Neptunján megjelent az értesítés kemény ezer forint kifizetéséről. Örömmel csattogtam be kódom és jelszavam, hogy aztán az üres oldalt nézegethessem a frissen bevezetett Neptunban. Nem csak, hogy egy fityinget nem utaltak nekem, de még csak meg sem jelent az aktuális félévem a kifizetéseknél. Azonnal a HÖK-irodába siettem, hátha a rendszer egy újabb érdekes jelenségére hívhatom majd fel a tisztelt publikum figyelmét. Innen rövid telefonálgatás után hamarost a TH-hoz irányítottak. Egy lépés a cet gyomra felé - gondoltam én.

Én sosem értettem, miért nincs kedden ügyfélfogadás a Tanulmányi Hivatalban. Szabadnap? Lébecolás? Mi történik a bezárt ajtók mögött, mikor nem nyűgös, agresszív, idióta hallgatókkal foglalkoznak a tisztelt dolgozók? Hát most megtudhattam, hogy iszonyat sok munka terheli a TH dolgozóit, főleg mivel az új Neptun annyira működik gördülékenyen, mint az egyetemi tanulmányi rendszerek általában. Mondjuk úgy: legkevésbé sem. Tehát kedden nincs ügyfélfogadási idő, én öt perc múlva mégis ott álltam az egyik irodában, ahol egy kedves hölgy bokros teendői közepette időt szakított rám. Hosszas keresgélés után sem találtuk meg azonban a probléma ördöglakatjának nyitját.

- Meg kéne kérdeznie a HÖK-irodában, hogy kapott-e egyáltalán ösztöndíjat.

- Onnan küldtek ide - válaszolom. Itt is van a cet végtelen nyolcas-alakú gyomra - teszem hozzá magamban.

Advertisement

- Ó, a 22-es csapdája - válaszolja a hölgy, akinek 500 másik dolga lenne. - Na mindegy, kérdezzünk utána ennek.

Az egyetemi bürokrácia következő lépcsőjéhez értem, ahol kiderült: amíg nem utalnak nekem, addig nem fogok az aktuális félévre mutató fülecskét kapni a Neptunban. Na de Lakner úrnak utaltak, nekem meg nem! Tehát itt valami probléma van. S hogy hol tudom ezt kideríteni? A Gazdasági Hivatalban! Lépcsőn fel.

- Nincs ügyfélfogadási időm! - kiáltja felém az asztalnál ülő hölgy. Láthatóan bele van temetkezve valamibe.

- Tudom, illetve nem, de lentről küldtek fel.

Kiderül, hogy hatvan hallgatónak azért nem tudnak utalni, mert nem adtak meg számlaszámot: őket most egyenként ki kell értesíteni. Ezek se egyetemre valók - raktározom el magamban. Ennek ellenére szakít időt rám, és végigzongorázzuk újra a problémát, a kedves hölgy listákat keres végig, telefonál, érdeklődik, de csak nem vagyok rajta egyik listán sem. Végül megegyezünk abban, hogy írok a HÖK-nek: megítélték-e nekem egyáltalán a szociális támogatást (amit meg kellett hogy ítéljenek, tekintve, hogy nagycsaládos vagyok). Azért telefonálunk még egyet.

Advertisement

- Itt ez a kedves, mosolygós, kék szemű, szőkés hajú fiatalember, és... - egy pillanatra kipillant rám. - Mennyit kellett volna kapnia?

- 24 ezret.

- Most fogom megölni magát. Most vett el tizenöt percet az életemből.

Mint kiderül, azt az összeget még el sem utalták, 10-én fogják. Lakner úr teljesen más összeget kapott meg, amit már elutaltak. Tehát minden valószínűség szerint hétfőn megérkezik a pénzem, én pedig épp most vettem el egy órát a magam, valamint az ELTE munkatársainak életéből. Ügyfélfogadási időn kívül, teljesen fölöslegesen.