Még a hét elején terveztem írni egy hosszabb szöveget a gólyatáborban történt nemi erőszakról, aztán úgy alakult, hogy inkább a körülötte kialakult diskurzusról (különösen a kommentelőkről és a Morning Showról), aztán jöttek a kiszivárgott meztelen képek és gondoltam arról is lehetne valamit írni, vagy a 4chan népéről.

Minél többet gondolkoztam arról, hogy mit kéne megírnom, annál inkább éreztem, hogy nem a nemi erőszakról kell írnom, hanem általában az erőszakról. A nők elleni erőszak ugyanis nem azzal kezdődik, hogy valakit megvernek, vagy hogy egy fasz becsusszan valahová. Az erőszak azzal kezdődik, hogy valaki feljogosítva érzi magát arra, hogy behatoljon egy másik ember életébe, akkor is, ha erre semmilyen felhatalmazást nem kapott.

Advertisement

Amíg a kommentelők jelentős része megreked a "miért öltözött kihívóan?" kérdésnél, addig nem arról kell beszélnünk, hogy mi a baj a nemi erőszakkal, hanem olyan alapvető dolgokról, mint hogy ki rendelkezhet az ember teste fölött. Nekem nem okoz gondot az, hogy nap mint nap megfogdosnak az utcán, utánam kiabálnak, hozzám dörgölőznek, ajánlatokat tesznek. Azért nem, mert fehér, középosztálybeli, heteroszexuális férfiként mindezeket nem kell elviselnem. Vannak viszont nő ismerőseim, akik minden nap ki vannak téve az ilyeneknek és ez nagyon nem oké. A testük és az életük nem köztulajdon és amíg ez nem lesz evidens mindenkinek, addig hiába születik több száz cikk, vagy publicisztika a nemi erőszakról, hiszen az azt ölelő diskurzus és szociokulturális közeg nem fogja lehetővé tenni a problémák valódi kibeszélését és megoldását.