Két hete hétvégén jártam negyed magammal a Badacsonyban nyílt Kishableányban és sajnos nem egészen azt láttuk, amit nem sokkal később az Index megénekelt. Ezért írtam le azt, hogy mi mit tapasztaltunk.

Mi sem rajongunk, a sajnos mai napig általánosnak mondható, tipikus balatoni zsírbüfékért. Ezek a helyek azok, amelyekkel találkozhatunk a strandokon. Mindenki tudja: ahol 500-1000 forintért ehetetlen hamburgereket, 100-200 forintért vizes “Nutellás” palacsintákat, 400-600 forintért felvizezett Borsodit, decinként 120-300 forintért ihatatlan borokat és 400-700 forintos áron nyers, vagy elégetett, nem eléggé-, vagy éppen rommá kelt tésztájú lángosokat dobálják az ember után. Na, ezért mentünk tök lelkesen, nagyon kíváncsian a hegy lábánál a 71-es út mellett lévő új étterembe, amelyről előzetesen csak jót hallottunk.

Maga a hely

Szerintem baromi menő. Tényleg kihozták abból a szocializmusban épült borzadályból azt, ami benne volt. Modern, barátságos, kényelmes, a pult széles, látni, ahogy készül az étel, megfelel a mai trendeknek és tényleg nagy öröm, hogy nem egy rég bezárt, rothadó ex-étterem, ex-abc, ex-biliárd szalon, ex-ki tudja még mi, éktelenkedik Badacsony közepén. Igaz, nem a tó partján van és ha a strandon éhezik meg az ember, akkor kérdéses, hogy lesz-e kedve felkerekedni és kimenni, de hát semmi sem lehet tökéletes. Ha mégis úgy dönt az ember, hogy összepakol, vagy hátrahagyja a cuccát a strandon, cserébe kap egy étlapot, ami jól néz ki, olvasható, minimál design, a legszükségesebb és érdekesebb infókkal rajta és nem egy ezernyi zsíros kéz által összetaperolt, laminált A4-es lapon kell kibogarásznia, mit is kéne ennie, hogy lehetőleg ne kapjon ételmérgezést.

A borválaszték

Nincs benne hiba. Minőségiek (oké, ez elvárható úgy, hogy Laposa- Bezerics együttműködésben működik a hely), nagyjából pinceáron kaphatóak és ár/érték arányban tényleg szuperek. Bátran ajánlunk bármit, akár fröccsben, akár nem. Mindenkinek így kéne kialakítania a borkínálatát és az árképzésben is erre kéne törekedni. A világ sokkal jobb hely lenne úgy.

Advertisement

Bár nem lehet minden hibátlan, a kajának és a felszolgálásnak mindig annak kéne lennie

Hogy tényleg tartósan elkezdjen beszivárogni az a szemlélet, amit a beachfood forradalma hirdet és később ne az legyen, hogy a mai zsírbüfések (későbbiekben ZSB) ne csak kvázi arculatot váltsanak és továbbra is hulladékot nyomjanak le az emberek torkán, ahhoz az kéne, hogy mindig jó legyen a kaja. Sőt! Mivel itt egy hamburger 1350-2000 forint körül mozog (szemben a 500-1000 forintokkal), nem fér bele az egykedvű felszolgálás, sem az, hogy a minden érzelemtől mentes pincér közli velünk, hogy nincs kis hambi (14 dekás húspogácsa). Ez egy egyébként is teljesen értelmezhetetlen mondat. Eleve az, ha egy normális vendéglátóhelyen közlik az emberrel, hogy valami nincs (nyilván, van olyan, hogy műszaki hibák nehezítik a konyha feladatát, vagy néha a beszállító elront dolgokat, de itt nem ez volt), az teljesen nonszensz. Úgy méginkább az, hogy nagy hamburgert rendelhettünk.

Ezen a ponton kezdődött, hogy kezdtem nem érteni a helyet. Ha van nagy húspogácsa, akkor kicsi miért nincs? A hamburger elég kötetlen műfaj: könnyen lehet alakítani a húspogikat. Biztosan előre kiadagolt és vákuumfóliában lévő dolgokról van szó, viszont egy konyhán van mérleg, van szakács és ha van nagy húspogácsa, akkor meg lehet oldani a kicsit is. Pláne ha a vendég azt kér.

[UPDATE: A Kishableány reagált kritikánkra és jelezték, hogy a kicsi és a nagy hamburger nem ugyanabból a húsból készül. Sajnos erre a felszolgáló nem hívta fel a figyelmünk, ezért is ültünk értetlenül. A felszolgálás minősége és az árukészlet töltöttsége pedig talán jobb lesz, mert ottjártunk óta új üzletvezetőt is felvettek]

Mivel én nem voltam annyira éhes, ezért nem is rendeltem nagy hambit. Kértem helyette hasábot, házi ketchuppal. Erről azt írják az étlapon, hogy ha jól emlékszem (sajnos nem írtam le és nem emlékszem pontosan) a Pannon egyetem diákjai által termesztett, különleges burgonyából, Heston Blumenthal módjára -vagyis az elvileg az előzőekben a keményítőtől mosás útján megszabadított, előfőzött, szárított, elősütött, szárított és amikor kell készre sütött- kapom majd. Ez azért volt örvendetes, mert az így elkészített hasáb jó dolog. Roppanós, biztosan és egyenletesen sül át. Amikor megkaptam láttam, hogy az adagom (ami egyébként 600 forintomba került) az tényleg a fine diningot idézi, kb. 10 dekás. A többiek 2000 forintos “nagy” hamburgere is ilyen volt. Mármint kicsi.

Advertisement

“Hát jó! Legalább biztosan finom, pláne a házi ketchuppal!”- Mondtam magamban. Viszont mikor megemeltem az első burgonyát éreztem, hogy ez bukó lesz. Puha volt és langyos, mindenféle különösebb íz nélkül. Ekkor már tudtam, hogy a ketchup (ami házi) sem fog segíteni, de azt azért nem gondoltam volna, hogy rontani fog a helyzeten. Túl édes volt és semmilyen más ízt nem éreztem rajta, ráadásul még agyon is volt vizezve. Csak azért ettem meg, mert akkor még nem tudtam, hogy meg fogom ezt írni és ezért nem is volt kedvem gerjeszteni a feszültséget.

Hál’ Istennek a hamburgerekre nem mondhatom, hogy rosszak lettek volna. Azt viszont igen, hogy erősen túlárazottak. Bazaltsó ide, szürkemarha oda, sajnos teljesen felejthetőek voltak. A szürkemarha egyébként magától is kicsit zöldfűszeres ízű húsából nem jött a fajtajelleg és kicsi. Ezt azért emelem ki, mert nem kell azt hinni, hogy a szürkemarha olyan, baromi drága dolog lenne ott helyben, mert kb. nettó 1000-1700 forintban van kilója a húsnak. A saláta nem volt benne roppanós és egy fatálcán lévő vékony papírra tálalták, ami azonnal szétázott, szétszakadt és lehetett vele szenvedni, hogy ne tapadjon a drága és kicsi hamburger aljára (mondjuk ez nem a kaja hibája).

Ha ez a beachfood forradalom

Akkor nagyon kérek minden forradalmi büfét, hogy ne akarjanak ekkorát menni. Mert ha például az ábrahámhegyi strand ZSB-je és az ott kapható -500 forintos és egyébként kiváló- lángosa és teljesen szép, ráadásul helyi, borából készült, 230 forintos viceházmestere és a mondjuk a Kishableány közt kell választani, akkor bármikor a testemmel védem meg a tök barátságos kis büfét, a koktélruhában, vitorláscipőben és borospoharakkal érkező forradalmárok tömegei ellen.

Nem kell Heston Blumenthal féle 10 dekás hasábburgonya és fine dining érzet. Ne az legyen a vezérelv, hogy az élet császárai becsekkoljanak Facebookon, meg Swarmon egy új, nagyon fancy helyről, majd később kitehessenek egy képet Instára, hogy az életnek ők mekkora császárai. Ettől még közepes lesz a hambi és súlyosan rossz a hasáb.

Persze lehet, hogy csak rossz napot fogtunk ki, de ez csak a sültkrumplimra a felszolgálás minőségére és az akkor éppen nem működő bankkártyás fizetésre lehet magyarázat. A túlárazásra nem. Persze, az tényleg tök örvendetes, hogy végre van elképzelés a rossz minőségű ZSB-k konkurenciájára, csak ezt nagyon nem ott kéne elkezdeni, hogy fikázzuk a lángost, hanem ott, hogy el tudjuk készíteni azt.

A képet a Kishableány hivatalos Facebook oldaláról csentem.