Rohadt nagy bajok vannak a magyar köz- és politikai életben, és kivételesen nem arra gondolok, hogy mennyire undorító az Orbán-kormány, hanem arra, hogy mennyire röhejesen középszerű annak az ellenzéke.

Rögtön a legelején essünk túl a teljesen nyilvánvalón, hogy utána a lehető legkevesebbet kelljen ezzel foglalkozni. 2014 végén mindenki (így e sorok szerzője is), aki Gyurcsány Ferenccel foglalkozik, minimum perverz. Komolyan nem vagyok képes (hajlandó?) felfogni azt a logikát, ami embereket arra ösztönöz, hogy Gyurcsány Ferencre vagy a pártjára érdemben reagáljanak, velük szóba álljanak. Ki a faszom az a Gyurcsány Ferenc? Miért érdekes ma nekünk Magyarországon? (Ez utóbbira talán tudom a választ. Kurvára nem érdekes. Gyurcsánynál kevés unalmasabb és érdektelenebb téma van a magyar politikában).

Advertisement

Ha ezt az alapvetést elfogadtuk, akkor utána nem nehéz rájönnünk arra, hogy tulajdonképpen a teljes ellenzék idei szellemi teljesítménye értelmezhetetlen. Lehetne itt hosszasan elmélkedni arról, hogy az LMP hogyan lett önmaga paródiája (még pár éve és globkrit pártból tökéletes kommunisták lesznek), vagy arról, hogy hogyan sikerült még a szárszói színvonalnál is mélyebbre süllyedni Falussal, vagy a rasszista demokratákról, vagy a Liberálisok váratlan felbukkanásáról, de igazából ugyanúgy fölösleges, mint minden Gyurcsányra pazarolt perc.

Ha mindezek után azt hinnénk, hogy legalább az "utcai ellenzék" (takarjon ez a kifejezés bármit is) életképes, akkor rohadtul tévednénk. Szeretném megtudni, hogy ki a tököm találta azt ki, hogy egy kemény slammel Orbán Viktort el lehet zavarni? Vagy ki szerint izgalmas egy követhetetlen szónoklat a magyar adórendszerről? (Egyáltalán, miért hiszi bárki is, hogy az adózással az olcsó demagógián túl bárhogy is lehet hatni az emberekre?)

Arról már nem is beszélve, hogy az összcivil társadalom válasza Orbán kormányzására végül mi lett? Egy új közösségi háló!

Advertisement

Kurva jó lesz, amikor majd két slam és három ordibáló kommunista között egy beszédhibás hivatalnok bejelenti párezer ember előtt. Igen, ettől tuti alapjaiban inog majd meg az Orbán-kormány. A demokrácia nevű játékot pártok játsszák, szép dolog elindítani az ötvenedik mozgalmat és létrehozni még egy Facebook-oldalt (majdnem azt írtam, megalapítani, de az talán túlzás lenne), de ezek nem indulnak választásokon, sőt ami azt illeti: a lakosság töredékéhez érnek el. Persze ha a cél egy SZDSZ-nyi kör támogatásának megszerzése, akkor a dolog teljesen oké, csak erre ott van az MLP, az LMP, a DK és az Együtt-PM.

Nem arról van szó, hogy a civilek által felvetett problémák ne léteznének (sőt, sokszor sokkal komolyabb problémákra irányítják rá a figyelmet, mint a parlamentben ülő pártok), sokkal inkább arról, hogy egy-egy kört/csoportot/portált/személyt (mint például az Átlátszó) leszámítva ezek a civilek érdemben nem csinálnak semmit, csak egy rosszul hangosított rendezvényen felmondják az aktuális közhelyeket, esetleg kifüggesztenek egy molinót és aztán körbeturnézzák a teljes baloldali sajtót. Szép és megható a századik beszéd egy középiskolai tanártól, vagy egy diákmozgalmártól, csak sajnos ezekből semmilyen pozitív üzenet, semmilyen kézzelfogható koncepció nem rajzolódik ki.

Még egyszer leírom, a demokráciát pártok játsszák.

A pártoknak (jó esetben) programjuk van. Tény, hogy a Fidesz megcsinálta a kétharmadot bármi program nélkül, de csak azért, mert nekik sikerült, ne akarjunk az ő szellemi szintjükre süllyedni. (N.b. korábban magam is írtam arról, hogy ezek a tüntetések és mozgalmak nem haszontalanok, hiszen hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a választók politikailag tudatosabbak és aktívabbak legyen, azonban mindennek csak akkor lesz igazán értelme, ha létezik olyan valós alternatíva, ami miatt megéri aktívnak lenni.)

Úgy néz ki, hogy 2015-ben a magyar politika azon szeglete, amit nem Fidesznek hívnak továbbra is önmagukra és a világra érdemben reflektálni képtelen, a közönség (és ezzel együtt a közösség) igényeit felmérni nem tudó vagy nem akaró, kisebb-nagyobb érdekcsoportok folyamatos vetélkedése lesz. Hogy ebből ki tud-e nőni valami olyasmi, amire 2018-ben érdemes szavazni, azt nem tudom, de ha a helyzet addig nem változik, akkor egész biztosan arra a pártra fogok szavazni, amelyik megígéri, hogy az adventi vásárnak csúfolt turistacsapdákat végre eltünteti a főváros köztereiről.