Találós kérdés jön: ha két párt megegyezik valamiféle közös programban, de továbbra sem tesznek le az egymással való vetélkedésről, vajon mi az, ami további harcukat szítja?

Nos, a rengetegféle válaszlehetőség közül a megoldás biztos nem a személyi ambíciókban fog testet ölteni, ugyanis az ilyesmit állítólag a baloldali-liberális ellenzék minden alakulata károsnak tartja. Első blikkre legalábbis. Aztán persze rendre kiderül, hogy mindig csak a másik fél személyi ambíciója hátráltatja a szent közös célt, a zorbántakaroggy-t, na meg a !!!!Zösszefogást!!!!

Mint augusztusban Bajnai Gordon kijelentette: a Zösszefogás ügye fontosabb "kettőnknél" (mármint nála és Mesterházynál), másképp mondva, "az ellenzéki együttműködés nem lehet személyi ambíciók túsza". És épp ezért, a személyi ambíciók fogságába való esést elkerülendő meg is állapodtak abban, jövőre külön indulnak majd együtt, mintegy ezzel is hangsúlyozva, hogy számukra az együttműködés mindennél fontosabb. Vagyis csak egyéniben indulnak külön együtt, amolyan koordinált módon, merthogy listán külön-külön fognak majd szerepelni, de persze együtt, mivel aki az erősebb lesz külön, az lesz az Együtt, hahaha, akarom mondani a miniszterelnököt adó formáció.

Tehát mind Bajnai, mind az október 23-ai beszédében az önzés politikáját elítélő Mesterházy háttérbe szorította a személyi ambícióit azért, hogy jövő tavaszig még lehessen magukat hitegetni a másik fölé való kerekedéssel.

De a személyi ambícióit végleg fölszámolhatta Gyurcsány Ferenc is, aki október 23-án arról beszélt, a baloldali ellenzék útjában "a nagyvonalúság hiánya, a kompromisszumképtelenség, az önzés, az áthatolhatatlannak tűnő személyi ambíciók" állnak. Mindezt persze csak amolyan Nagy Elemzőként mondja Gyurcsány, a háttérbe vonulni mindig kész politikus, aki minden talpasnak hajlandó útilaput kötni a bocskorára, ha az valamilyen kínos ügybe keverednék - egyedül ő marad állva őszödi beszéd, szemkilövetés, népszavazási bukás, plágiumgyanú és minden egyéb finomság után. Mert ahogy Gyurcsány roppant önzetlen, valamint előzékeny módon 2006 és 2009 közti tevékenységével csinált a Fidesznek egy jó kis kétharmadot, úgy most is nagyvonalúan hajlandó volna akár 106 egyéni jelöltet csatasorba állítani, és elszipkázni három-négy(-öt?) százalékot a baloldaltól.

Advertisement

De hát miről beszélünk: hiszen Gyurcsánynak az összefogás a lényeges, nem pedig a 2014 utáni biztos parlamenti jelenlét - épp ezért ostorozza hát furtonfurt az MSZP és az Együtt-PM összefogását. Nem az zavarja őt, hogy kihagyták, dehogy: inkább csak az, hogy még nem vették be. Meg hogy Bajnai és Mesterházy még nem mondtak le a személyi ambícióikról, pedig ő már őszinte, egyenes módon kimondta korábban is, hogy Bajnai lenne az alkalmas miniszterelnök-jelölt (mint ahogy Konrád sugallta, Bajnai kormányozhatna a tandemben, Mesterházy pedig taposna), meg azt is, hogy kormányfőjelöltként a nagyobb párt vezetője, így Mesterházy lenne a megfelelő. Gyurcsányt sosem lehet őszintétlenséggel vádolni: ő mindig egyenesen megmondja, amit a megmondás percében éppen egyenesen megmondani szándékozik.

És nincsenek személyi ambíciói Jávor Benedeknek sem, aki legutóbb ezt írta blogján: "Az összefogás tehát megszületett, az Együtt-PM és az MSZP döntéshozói felelős és bölcs döntést hoztak akkor, amikor a politikát nem saját ambícióikra szűkítették le (még jó!, bár mindenki így gondolkodna), hanem az ország érdekét és a szavazatok maximalizálását tartották szem előtt."

Most lépjünk túl azon, hogy itt Jávorból gyakorlatilag kitört, mennyire bölcs és felelős döntéshozónak is tekinti magát és társait (még jó! bár mindenki akkora király lenne, mint én!), és vizsgáljuk a mondatot a személyi ambíciók felől. Eszerint Jávor is osztja, hogy a személyes ambíciók háttérbe szorítását jelentette a Bajnai-Mesterházy meccs jövő tavaszig való elnyújtása, ami igen mulatságos; de a még viccesebb az, hogy a saját pártját korábban a földbe gyalázó politikus oktat ki mást alázatból és az egyéni ambíciók háttérbe szorításáról. Hát miről másról szólt a kongresszusi döntések köpködése, majd az LMP szétszakítása, ha nem arról, hogy Jávorék nem bírták elviselni: kisebbségbe kerültek álláspontjukkal? A zöldpolitikus azt írja: "Gyurcsány nem az összefogás vagy a kormányváltás érdekében balhézik, a cirkusz csupán néhány DK-s képviselő parlamenti székéről szól. A DK pár bársonyszéke árát tegnap az egész ellenzékkel akarta megfizettetni." De miért, ha nem a bársonyszékekért balhéztak Jávorék, akiknek pártjuk szétszakítása nem volt túl nagy ár a bebajnaisodásért, de a volt miniszterelnök személyi ambícióiért immár hajlandóak lennének beáldozni az összefogás mítoszát? Ők nemhogy akarták, de meg is fizettették az LMP-vel a saját bársonyszékeik árát.

Advertisement

De hát miről is beszélek itt? Se Bajnainak, se Gyurcsánynak, se Jávornak nincsenek itt a közösségi érdekeket felülíró személyi ambíciói. Ilyenjei kizárólag a korábban a frakcióvezetőségről lemondott, jelenleg a jövő évi induláson gondolkozó, titokban a Fidesz szekerét toló Schiffer Andrásnak vannak, nem igaz?

Nem azt mondom egyébként, hogy a politika világában eleve megvetendő, ha valaki a hatalomba kerülésért küzd. Ám akkor nem kell folyton-folyvást az elvszerű politikus szerepében tetszelegni, nem kell azt játszani, hogy nekünk egyáltalán nem a parlamenti székünk, hanem csak és kizárólag a Szent Ügy (jelen esetben az orbántakaroggy) a fontos.

Vicces módon egyébként nem csak az ellenzéki összevisszafogók követeltek idén október 23-án összefogást. Az Orbán Viktor segedelmével csatába szólító állami ünnepségről távozók egy része is összefogást emlegetett. Ők, persze, ez alatt a szokásos egyazászlóegyatábort értették, a "mindenki azon nyomban álljon be mögém" orbáni elvét. Míg a baloldalon most összefogást szajkózók azt szeretnék, ha a nagyok végre őket is bevennék a buliba, megmentve előre is becses személyüket a 2014-es nagy blamázstól. Itt is, ott is a személyi ambíciókkal van csupán még egy kis gond: a Fidesz térfelén nem állhatják, ha Orbánon kívül túlzott mértékben bárki is rendelkezik ilyennel (hiszen Orbán a Tökéletes, Férfias Csapatkapitány, aki Vezető, de nem Vezér), míg baloldalon senki nem szereti, ha magamagán kívül másnak is fontos még az előrejutás.

(Animgif innen)