Kálmán C. György magára vette a Vadai - Kozmosz kettősről írott posztomat, melyben az ő egyik korábbi írását is linkeltem, példázandó az együttes népszerűségét. "Nem csoda tehát, hogy a fiatalos(nak látszani akaró) forradalmárok szeretik a Kozmoszt példaként említeni az úgynevezett "okos rockzenére"" - a Magyar Narancs publicistájának viszont ez a sor nem nyerte el tetszését, talán kicsit úgy is érezhette, az ő életkorára próbálok utalgatni a dologgal. "Én rozoga vénember vagyok, mit szépítsük, de forradalmárnak nem nevezném magam, és igazán nem ambicionálom, hogy fiatalosnak látsszak. " - írja, miközben az említett kitétel még csak nem is az ő idézése mellett szerepelt, és nem is konkrétan őrá vonatkozott.

Nos, lehet, hogy Kálmán C. György sem fiatalos, sem forradalmár nem kíván lenni, de ettől még tény, hogy az együttes számainak, szövegeinek főbb toposzai a fiatalosság, a forradalom és a lázadás. "Mi szabadabbak vagyunk, mint ti valaha lesztek" - a zenekar ezen sora például kimondva-kimondatlanul is mutat egyfajta generációs szembenállást, az ifjúság lázadását az idősebb korosztályokkal szemben. De Forradalom című száma is van egyébként a csapatnak.

Advertisement

Persze, nem muszáj fiatalnak lennie az embernek ahhoz sem, hogy teli torokból üvöltse mondjuk a "we are the youth gone wild"-ot, de azért ettől még ugye senki sem fogja a Skid Row számáról azt gondolni, hogy az kicsikhez és nagyokhoz egyaránt szólt megjelenésének idején. A Kozmosz hallgatásának is nyilván megvannak a maga életkori sajátosságai: (politikai-közéleti jellegű) témaválasztásait illetően pedig könnyebben válhat a csapat zenéje idősebbek kedvencévé is, függetlenül attól, hogy amúgy más hasonló műfajú muzsikákat nem igazán preferál az ember.

Kivételek mindig akadnak, nyilván, de ettől még nem túl bölcs dolog az életkor és a zenei ízlés közti összefüggést öreges gondolkodás sajátjának tekinteni. (Még ha én nem is életkori sajátosságokról írtam korábban, hanem fiatalosságról, fiatalosnak látszani akarásról. Attól még, hogy valaki huszonéves, nem biztos hogy fiatalos, de például próbálhat ő is annak látszani, kevés sikerrel.) Teszem azt, lehet, hogy a Hammerworld főszerkesztője tud mutatni három olyan hatvanéves metálost, aki rajong a legújabb post-black metal cuccokért is, de azért ettől még az ilyesmit nem tekinthetjük egy gyakori jelenségnek. Ennek persze nyilván több oka lehet: az ember már más körökben mozog; már inkább csak ifjúkora zenéit hallgatja; vagy esetleg az újabb produkcióktól is a hagyományokhoz való ragaszkodást várja.

E tekintetben javaslom Kálmán C. Györgynek a Magyar Narancs korábbi írásainak olvasgatását. Barotányi Zoltán például kiváló cikket írt a témában, Apa zenéje címmel. "Ha a zene iránti erős korosztályi érdeklődés keletkezési körülményeit szétszálazzuk, akkor világossá válik, hogy ez mindig is kapcsolatokba ágyazódik. Tizenéves korban ott vannak a haverok, akikkel rendszeresen összejárunk, akik előtt villogni lehet, akiknek a tanácsait, ajánlatait meg lehet hallgatni, s akivel megoszthatjuk saját felfedezéseinket. (...) Amíg alig van idő összejárni a régiekkel, pláne új, szoros társasági kapcsolatokat, barátságokat kialakítani, addig hiányoznak azok az inputok is, melyek arra ösztönöznék a zenefogyasztót, hogy naprakész legyen a kurrens irányzatokban. Nincsenek a társasági interakcióból fakadó inspirációk – de hiányoznak azok az elvárások is, amik egyben szabályozzák a zenében való elmélyülés mértéke és az egyén szimbolikus pozíciója közti kapcsolatot" - olvashatjuk például az említett írásban, amiből szerintem nem épp azt a következtetést kellene levonni, hogy Barotányi is öregesen gondolkodik.

Advertisement

A szösszenetemre való reagálást mindenesetre köszönöm, bár kicsit furcsállom - ahogy azon is meglepődtem volna, ha Novák Előd ad ki sajtóközleményt arról, hogy sosem jönne velem Majka-koncertre.