Ma egy fiatal versenyzővel indítunk. Tegnap borzalmas, felfoghatatlan támadás érte egy francia vicclap szerkesztőségét. A támadók tizenkét újságíróval végeztek a karikatúrákban kifejtett véleményük miatt. Van olyan magyar újságíró, aki szerint nem kellett volna ugrálni. És van olyan, akinek ez a vélemény nem tetszik.

Megnyugtató dolog, hogy az SZDSZ megszűntével nem tűnt el a skizofrén és kognitív disszonanciával küzdő, szólásszabadságot kettős mércével mérő PC-pártiság Magyarországon. Szőnyi Szilárd, a Heti Válasz meleg-, és főleg melegellenes ügyekben jártas, azokkal erőn felül foglalkozó újságírója szerint ugyanis végső soron azért mégsem kellett volna „mindent megtennie (a lapnak) azért, hogy kivívja a nagy világvallások híveinek ellenszenvét“. Szőnyi végső következtetését egyben idézem, mert sok szempontból tanulságos:

Volna azonban még egy módja annak, hogy az ember elkerülje a mostanihoz hasonló vérengzést. Félve mondom, mert egyáltalán nem vágyakozom a sajtó- és szólásszabadság lábbal tiprójának szerepére – viszont az emberi életet még a sajtó korlát(ozhatat)lan szabadságánál is többre tartom. Felvetésem kiszámíthatóan egyszerű: mivel az Iszlám Állam terroristáit a jelek szerint nem áll módunkban megváltoztatni, csak mi magunk tehetünk bármit is a védelmünkre. Leginkább talán azzal, hogy nem közlünk szakmányban ilyen, nemcsak emberi mivoltukból kivetkőzött vadállatok, hanem minden tisztességes polgár számára viszolyogtató karikatúrákat.

Sokan felháborodtak Szőnyi írásán, áldozathibáztatónak tartva azt. Tóta W. Árpád megfordította a helyzetet, és azt kérdezte Facebook-oldalán, hogy akkor is ezt így kell-e majd gondolkodnunk, ha melegellenes cikkei miatt esetleg az LMBTQ-közösség militáns tagjai támadják meg Szőnyit. Jó kérdés. Én nem háborodtam fel Szőnyi írásán, de egyet sem értek vele: azért, mert szélsőségesen szólásszabadság-párti vagyok, tehát nekem nem fér bele sem a cenzúra, sem az öncenzúra semmilyen esetben. Szőnyi írása a saját vonalasan vallásos irányvonalával nagyon jól egybevág, és egy bizonyos szempontból nagyon keresztényi is, mármint pozitív értelemben. Ettől függetlenül sajnos nem hinném, hogy a tegnap lövöldözőkkel szemben hatásos lenne az öncenzúra.

Advertisement

Mindegy is, a mi dolgunk most nem a megmondás, hanem hogy szemügyre vegyük azt a szarcunamit, amit Szőnyi kapott a cikkért. A Tumblrön persze elszabadultak az indulatok: a magyar tumbli-szcéna egyik nagy kedvence Szőnyi Szilárd, úgyhogy ez várható volt. Azt is meg kell jegyezni, hogy Tumblr-ön szabadabban fogalmaz az ember, én a tegnapi, Bayerről szóló poszt megírása előtt így értékeltem ott a tegnapi cikkét: „ez a gyógyszer nem egyszerűen elgurult, hanem elmenekült Bayer Zsolt fürdőszobaszekrényéből, megvette az autópályamatricát ferihegyre, aztán felült az első sydney-be tartó járatra és jelenleg is valahol arrafelé remeg a félelemtől”. Szóval lazább a hangulat, de ettől függetlenül szerintem itt is vannak bizonyos határok, és az újságírók itteni tevékenysége árulja el a legtöbbet gondolkodásmódjukról. Mai alanyunk tehát Mivoltmaaneten posztja, aki nem mellesleg a 444 újságírója. Idézem:

úgy képzelem, hogy ha szereznék egy zacskó szart, kötnék rá egy madzagot, elnevezném szőnyi szilárdnak és elkezdeném körbehurcolni a városban, közben hangosan kurjongatva a magam után húzott zacskó szarnak, hogy ‘gyere szépen szőnyi szilárd’, akkor egy idő után jelentkeznének az igazi szilárd ismerősei, hogy nem cserélhetnénk-e, mert az enyém sokkal okosabbnak tűnik

:/

Ha Bayer fehérjehalmazozása, prolizása és spermázása felháborít minket, akkor egy másik újságíró leszarozása ugyanannyira fel kell, hogy háborítson. Még ha csak az lenne, hogy az írása szar. De nem, Mivoltma szerint Szőnyi maga szar, sőt, rosszabb a szarnál. Jómagam Szőnyivel szinte semmiben nem értek egyet, egyes cikkeit egyenesen károsnak tartom, de addig nem tudom elvárni Bayer Zsolttól az önmérsékletet, amíg a Magyar Hírlaptól sok tekintetben legtávolabb álló 444 újságírója ilyen nagyszerű gondolatokat fogalmaz meg mikroblogján.

Advertisement

Visszatérve egy kicsit a Charlie Hebdo-ügyre: várható a kétbites, esetenként gyűlölködő vélemények elszabadulása a következő napokban. A tegnap este óta dédelgetett nagy kérdésem az volt, hogy ki lesz az a géniusz, aki először összehozza az ügyet a magyar belpolitikával. Én valamelyik kormánypárti lapra tippeltem volna, de a Galamus nyert. Zárásképp hadd idézzem Krémer Ferenc írását, ahol egy kalap alá veszi a lövöldöző terroristákat és a magyar kormányt, illetve a lelőtt újságírókat és a magyarokat:

Allah halott és többé nem védi meg híveit a gonosztól. Nem ő az egyetlen halott isten, akihez erőszakkal vagy éppen vasárnapi ájtatossággal akarják visszaterelni a szabad embereket.

Hajtsunk fejet a halott istenek egyre szaporodó áldozati előtt, és tisztelegjünk a Charlie Hebdo művészeinek bátorsága előtt.

Gratulálunk!

Gyülölködőt találtál? Jelentsd fel az Alternatíva Facebook-oldalán, és megírjuk!