Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij valójában azért lett a bolsevik "alapító generáció" tagjai közül egyedül mai napig a női szívek, és az ifjú lánglelkű poéták ikonja, mert egyszerűen mindent tudott arról, hogyan kell a az ifjú szovjet állam és a nyugatra eladható futurizmus közös sztárjává válni, annak mindent akaró nagyképűségével és szemtelenségével együtt.

Csupán mi vagyunk korunk arca… A múlt szűk. Az akadémia és Puskin érthetetlen hieroglifák. Puskint, Dosztojevszkijt, Tolsztojt és a többit ki kell dobni a Jelenkor Gőzhajójából. (Pofonütjük a Közízlést!, 1912)

Grúziai orosz erdész fiaként született, családja apja korai halála után költözik Moszkvába. Ő maga már 12 évesen az 1905-ös forradalomban pörög, 16 évesen csatlakozik a bolsevikokhoz, egy év múlva azonban kilép. 1910-től a Képzőművészeti Főiskolán tanul, de már itt olyan verseket ír és szaval, hogy végül 1912-ben a teljes futurista csoporttal együtt kirúgják. Innetől plakátok készítéséből tartja fenn magát. Költészetével az orosz irodalmi nyelv, stílus és versforma teljes megújítását tűzte ki célul: tulajdonképpen a szovjet futurizmus egyik megteremtője.

Advertisement

De a sikerhez ennyi még nem lett volna elég: Majakovszkij a huszadik század egyik legjobb imidzsű költője lett, kiadója Oszip Brik és annak felesége Lilja (Lili) Brik - többek között Majakovszkij szeretője és múzsája - voltak ezért elsősorban felelősek. A Brik-házaspár, és főleg Lili vonzereje körül csoportosuló művészek és irodalmárok - Majakovszkij, Alekszander Rodcsenko, Szergej Eizenstein, Borisz Paszternak - a vörös jövőt az erkölcsi gátak, a prűdség nélküli szabados, társadalmilag liberális világként képzelték el: Szovjet-Oroszországban ennek a szűk értelmiségi elitnek a szemében a parasztság és munkásság felszabadítása, a vallás és nacionalizmus bukása együtt járt volna a tudomány diadalával, és a társadalmi-szexuális kötöttségek felszámolódásával. Ehhez azonban különös rend-képzet, antialkoholizmus, és az önművelés párosult. Az egész mozgalom leginkább jelképes figurája a költő lett.

Ahogyan a húszas évek vége felé rájöttek, nagyobbat nem is tévedhettek volna. Miközben Majakovszkij és Lili - Oszip Brik pénzén és támogatásával - Nyugat-Európát, Picassót, Aragont látogatták - addig otthonukban szépen, csendesen elkezdte felépíteni vasbeton falait a végletekig prűd, és vegytiszta képet favorizáló sztálinizmus. Ez már Ehrenburg és a szocreál hajnala, rájuk itt már nem nagyon volt szükség.

Advertisement

Innen a folytatás már nyilván magától értetődő: Majakovszkij a hivatalos irodalom egyre inkább támadja, ő maga 1930-ban öngyilkos lett, így még viszonylag "könnyen" megúszta.A többieket szépen sorban megette a a forradalom, mint ahogy azt a legtöbb emberével tette. A teljes sztori végülis csupa mellőzött, kiábrándult megkeseredett embert hagy maga után, a puszta életével.

Mint minden egyes forradalomból, óriási eszméből, vérontásból, az orosz forradalomból is leginkább az olyan figurák maradtak meg, mint ő. Mai napig, rocksztárosan, utópiáikkal együtt.