Tegnap és ma többekkel beszélgettem arról, hogy vajon most mi lesz. Ez vajon tényleg a forradalom előszele volt, vagy csak pillanatnyi fellángolás, vagy mi? Meg tudja-e dönteni egy ilyen szimbolikus ügy az Orbán-kormányt?

A diáktüntetések idején úgy éreztem, hogy végre történik valami, az, hogy az egész spontán hídfoglalásokkal kezdődött, majd az első komolyabb tüntetésen a tömeg ismét spontán berohant a parlament lépcsőjéhez jól jelezte, hogy a fiatalok elszántak és indulatosak, aztán valahogy meghalt az egész. Azt tudom, hogy számomra akkor, amikor a rádió előtti dühös tömeget a szervezők gyorsan elterelték fórumozni, nehogy megpróbálják elfoglalni a rádiót.

Tegnap nem tudtam kimenni, de nem is akartam, mert úgy gondoltam, hogy semmi értelme átfáznom egy tüntetésen, aminek úgyis az a vége, hogy mindenki szépen, békésen hazamegy. Meglepődtem, hogy nem ez lett a vége.

Advertisement

Az, hogy tegnap spontán "megtámadták" a Fidesz székházát jól mutatja azt, hogy az emberek elszántak és indulatosak. Az, hogy ezek után mi lesz, azt nem tudom megjósolni. Egy valamiben vagyok biztos, hogy ma Magyarországon nem látok olyan politikai erőt, olyan civil szervezetet vagy akár csak egyetlen olyan személyt sem, aki ezekkel az indulatokkal bármit is kezdeni tudna.

Nem véletlenül kezdtem a bejegyzést a diáktüntetésekkel, szerintem azok sikertelenségéről elsősorban a HaHa által választott békés, szigorúan a felsőoktatásnál maradó, fórumozós irányvonala tehet. Hiába tettek az elmúlt 10 évben nagyjából mindenkinél többet azért, hogy a fiatalabb korosztály is elkezdjen a politikával foglalkozni (sőt azért, hogy a fiataloknak legyen tapasztalatuk a demokrácia működéséről), ha egyszerűen töketlenek voltak. Töketlen vezetőkkel pedig nemhogy forradalmat nem lehet csinálni, de még azt sem lehet elérni, hogy a hat pont felét teljesítsék.

Szóval marad a kérdés: vajon lesznek-e olyan emberek, akik nem csak hogy hitelesek, de még elég tökösek is ahhoz, hogy ebből bármi is legyen, vagy majd mindenki szépen hazamegy?