Igaziból aznap, mert ma is van tüntetés és egy leírhatatlan érzés azt mondatja velem, hogy valami elindult. De miért mondom ezt?

— A kormánynak, miután három választást megnyert, úgy tűnhetett, hogy bebetonozta a maga - egyébként vélt - igazát. Dacára annak, hogy csak úgy szereztek kétharmadot, hogy saját javukra megváltoztatták a választási törvényeket, veszítettek kb. 600 ezer szavazót és az ellenzék is pont annyival volt jobb egy kalap málnánál, hogy tudnak beszélni. Az örömmámorban ezekről az apróságokról láthatóan megfeledkeztek.

Advertisement

— Volt egyszer egy koleszos barátja Orbán Viktornak: Simicska Lajos. Neki nagyon sokat köszönhet a Fidesz: ha ő nem lenne, a párt sem lehetne ilyen sikeres. Pozíciójának bolygatása is arról árulkodik, hogy a kormány nagyon beleélte magát a helyzetébe és valahogy elfelejtették, honnan jönnek.

— Eddig is voltak példák a kormány politikáját érintő külföldi bírálatokra az EU és az USA részéről egyaránt. Kormányoldalon ezt mostanra már megszokhatták annyira, hogy a kommunikációs gépezet valahogy ne vegye észre: itt most nem bírálatról van szó, hanem arról, hogy korrupció miatt kitiltottak embereket az Egyesült Államokból. Köztük annak a NAV-nak a vezetőjét is, amelyről lassan egy éve tudni, hogy a bűnlajstroma több mint súlyos. Vizsgálatok és áldozatok híján ez a mostani kormányzati válságkommunikáció ide nagyon kevés.

— Szijjártó Péter a legrosszabbkor lett külügyminiszter. Teljesen dilettáns, nem tudja kezelni azt a nagyon kényes helyzetet, amibe a kormány érték nélküli, átgondolatlan külpolitikája vezette az országot. Minket is beleértve a Földön egy ország sem tudja, hogy mi, mármint Magyarország hová tartunk. Ez azért nagyon kellemetlen, mert mindenki (joggal) kezdi úgy érezni, hogy még NATO- és EU-tagként is nagyon megbízhatatlan szövetségesek vagyunk. Az új külügyminiszterünk eközben ahelyett, hogy szorgalmasan gyártaná a magyarázatokat, Kínában parádézik.

— Az internetadó is azt mutatja, hogy elhitték: itt bármit meg lehet tenni.

*

Advertisement

Ezek a hibák - sok másik mellett, amiről most nem beszéltem -, annak ellenére megrepesztették a kormány biztosnak tűnő falát, hogy három választást majdnem teljesen simán hoztak.

Azért tartom összehasonlíthatatlannak 2006-tal a mostani történéseket, mert az egy demokratikus országban - legalábbis nem autoriterségre törekvő kormányzat - alatt történtek, egy a mostaninál jóval belevalóbb ellenzékkel. Nyolc éve buta rendőri intézkedések katalizálták az erőszakot, a Fidesz-székház elleni támadásról ez nem mondható el. Ez az a düh, amit a Fidesz saját pökhendiségétől nem látott kialakulni.

De mi lesz most?

Nem vagyok jós. Annyit viszont látok, hogy nincs a láthatáron egy jó szónok, aki úgy tudja irányítani a tömeget, mint Orbán Viktor tudta anno. Az "erőszakot", amit vasárnap láthattunk, magam részéről figyelmeztetésnek fogom föl, egy dühkitörésnek. Hiábavalóak Kocsis Máté könnyei, nem ítélem el azt, hisz egy szimbolikus épületet rongált meg enyhén a tüntetők egy része.

Advertisement

Fenti fotónk a Százezren az internetadó ellen Facebook-csoport oldaláról származik.