Persze, most már semmi sem kötelezi Kukorellyt arra, hogy az egyszerű, földi halandók számára is érthetővé tegye gondolatait, de azért némi erőfeszítést mégis tehetne, hogy politikai témákról ne abban a modorban nyilatkozzon meg, amelyet a könyvei számára tart fenn.

Vagy esetleg lábjegyzetelhette volna fenti szösszenetét, így kifejtve, hogy miért kell Miatyánkot mormolni a trafikok előtt, hogy miért lesz nála az "Isten szerelmére" helyett "Isten szerelméért", a Nemzeti Dohányboltból pedig "NemzetiDohányBolt". Ahogy biztos van arra is magyarázat, mit akar az jelenteni, hogy "Öt percig. Négy. Tizenhét másodpercig". Mi az, hogy négy? Négy percig? És miért pont tizenhét másodpercig? Erre is kell legyen valami bölcs, a létezés magasabbrendű értelmére rávilágító válasz.

Advertisement

Esetleg ez a poszt komolyan a "szokj le politikai alapon a dohányzásról!" üzenetet próbálta értelmiségi szövegbe ágyazni? Kukorelly kommentelői legalábbis láthatólag ekként értelmezték a dolgot. Nem merem elhinni, hogy megannyi remekmű szerzője egy ennyire demagóg, leegyszerűsített gondolatot próbál hirdetni, az eccerű néphez hasonlóan a dohányboltosokat téve meg a trafikmutyi felelőseként.

Kukorelly amúgy is az ellentétek embere: általában épp annak az ellenkezőjét szokása cselekedni, amiről öt perccel korábban nagy meggyőződéssel beszélt. Érdemes például elolvasni a Magyar Narancs tavalyi, július 19-ei számában megjelent interjúját. A fenti gondolatmenetéhez kiválóan passzol ez a válasza: "A magam kommunikációs stratégiáját elég jól kitapogattam az évszázadok során. Tehát elmegyek bárhova, és ott normális vagyok. Óvodába, szakmunkásképzőbe, elit egyetemi szemináriumra és a váci könyvtárba." Alább már azt fejtegeti, hogy neki nincs nagy arca, amihez pár sorral feljebbi válasza szolgál útmutatásul: "Aki ki van képezve arra az oktatás által, hogy jó Mozartot hallgatni, meg az én könyveimet olvasni, az majd boldog lesz és jól fogja magát érezni."

A kedvencem mégis az, hogy nem sokkal a frakcióból való kilépése előtt is ilyeneket mondott Kukorelly az LMP-ről: "Az LMP lényege az ajánlata. Élj másképp. Muszáj változtatnod, mert rosszul élsz. Be fog állni a kritikus tömeg ebben az országban, átfordul, annyian lesznek, olyan hatással bírnak majd, mely másokat is fölébreszt. Nem tudom, mikor. Mindjárt." Mindjárt! Már megint mi az itt, hogy "mindjárt"??

Advertisement

Aztán már a Párbeszéd Magyarországért megalakulásakor beszélt arról Kukorelly, hogy szerinte nagyon rendben van a dolog (mármint az új párt megalapítása), őt megcsapta a (korai LMP-s, korai fideszes) szabadság-feeling, és egyébként is, Jávorék is nagyon helyesek, ő is nagyon helyes. Persze, az már túl bonyolult képzettársítás lett volna, ha Kukorellyt a '94-es SZDSZ-feeling csapja meg, de mindegy is. Fogadjuk el, hogy nagyon rendben van a PM aszerint az ember szerint, aki tavaly júliusban még ilyeneket mondott: "Azt kéne az embereknek tudomásul venniük, hogy az LMP nem egyszerűen a Fidesz ellen alakult, hanem rendbetenni, amit húsz év alatt mutyiból, gyávaságból és tehetetlenségből elmulasztott az elit. Az értelmes politikai vitát lehetetlenítő duális szerkezet ellen".

De mindegy is, mit mond Kukorelly - az elsődlegesnek ugyanis annak kellene lennie, hogy amikor a közről beszél, akkor a köz nyelvét használja. Persze, megértem én: kellemetlen érzés lehet, hogy sallangmentesen rögtön kiderül, miféle pofonegyszerű gondolatokkal is próbál házalni a nagynevű értelmiségi.