Alig pár nap van hátra a szeptemberi iskolakezdésig - ez az év azonban kismillió olyan újdonságot, átalakítást és szabályozást hozott be, hogy élmunkás legyen a talpán, aki mindezt észben tudja tartani, és még meg is tudja indokolni. Számomra azonban mégis egyetlen elem, az általános iskolások szabadidejének teljes eltüntetése okozott igazi megrökönyödést.

Őszintén bevallom, amikor ezt először láttam, semmit sem értettem. Nem találtam semmilyen meggyőző magyarázatot arra, miért kell az eleinte nyilván egyébként is megterhelő 8-14-es órarend mellé még az eddig szükséges rosszként számon tartott napközis foglalkozást illetve tanulószobát (kicsit még most is undorodva írom le ezt a szót, sohasem voltam ilyenen, de általában inkább a késő tavaszi délutánokra bevezettetett büntetés-szerű szívás jut róla az eszembe, mint a felzárkóztatás) is el kell viselnie mindenkinek. Szülői kérésre menthetik csak fel a gyerekeket, de nem automatikusan.

Advertisement

Elég sok töprengés és a fent olvasható előre megírt szülő levél vezetett rá a megoldásra: mindenáron el kell kerülni, hogy a magyar gyermek, a leendő nemzeti középosztály különböző költséges magánórákon, és nem szigorúan az iskolához (tehát a KLIK-hez, tehát az államhoz) kötődő szakkörökön tanuljon mindenféle baromságot, vagy esetleg valamilyen módon megtanuljon rendelkezni a szabadidejével. Ami az egészben az új elem az, hogy az új oktatási rendszer a gyerekek, és általában a fiatalok mellett most már a szülőktől, és nem-állami oktatóktól is félti a társadalmat, és egyre inkább úgy tűnik, hogy már 6 éves kortól a saját mindenre kiterjedő figyelme alá akar vonni a jövőben mindenkit.

(Forrás: Ténytár blog, 2011. december 1.)

És az egész még így, 2013 derekán, éppen az ominózus törvény vitájának napján, és jó pár hónappal a negyedik módosítás után is abszurdumként hat, legalábbis számomra. Nem elég tehát, hogy a tanítási szabadság, a pedagógiai módszer megválasztásának lehetősége évtizedek óta nem volt ilyen korlátozott, hogy 1989 után először egyetlen fajta tankönyvból kell tanítani, és még a kiterjesztett fenyítési jogkörű gondnokok sem jelentik a jéghegy csúcsát. Hiszen a csúcs az, ha mindezt nem napi 6, hanem akár 8-9 órában kell majd, csaknem kötelező jelleggel játszani.