Miért tűnt előzetesben a hétfői tüntetés az eddigi legrosszabbnak az őszi tüntetéssorozatból? Mit váltott be ezekből a pesszimista elképzelésekből? Miért volt mégis jó? Rögtön válaszolunk.

- Te mikor ábrándultál ki?

- Kábé amikor megnyirbálták az Ab jogköreit.

- Én is akkor kezdtem. Anyáméknak már mondtam is, hogy ne rájuk szavazzanak, de mégis megtették. Már bánják.

A tüntetésen csak úgy összesodródnak az emberek. Ezt a párbeszédet egy ismerősöm folytatta rég látott egyetemi szaktársával. Mindketten a Fideszre szavaztak 2010-ben, sőt, mindhárman, mert én is. Legalább három cikkben anyáztam akkor az Alternatíva hasábjain a Gyurcsány-közeli megmondókat, akik már akkor diktatúráról deliráltak. Azt nem bánom, hogy anyáztam őket: ha csak annyi felelősségük van a Fidesz kétharmadában, hogy én oda szavaztam az ő vállalhatatlanságuk miatt, az is épp elég. A diktatúráról szőtt nyomoronc álmaik egy része viszont azóta valósággá vált.

Advertisement

Ezt az elmúlt években elfogadni látszott az ország. Az egyetlen civilnek tűnő tüntetési sorozatból is impotens baloldali párt lett. Mindenki elvesztette a reményt: a reményt arra, hogy eredményes lehet, ha kimész az utcára; a reményt arra, hogy ha jogtalanul abajgat a kormány, akkor nem egyedül fogsz kiabálni. Az internetadó elleni tüntetés azonban visszahozta ezt a reményt. Tízezrek vonultak akkor az utcára, többségében fiatalok.

A hétfői tüntetés Facebook-eseményére már kicsit szomorkásan néztem, pedig sok vidéki városban is szerveződött párhuzamos megmozdulás, ami jó dolog, fejlődésre utal. Szóval az esemény: a Nem Némulunk El csoport szervezésében a Közfelháborodás Napja. Ez leginkább úgy néz ki, mintha Pintér Béla legújabb színjátszókörének első előadása lenne. Ennek megfelelően alakultak a beszédek előre felrakott címei is, mutatom:

- Miért vagyunk itt (Dabóczy Mihály)

- Senki vagyok (Kertész Luca)

- Dühös vagyok (Krasznahorkai Emma)

- Korrupció (Horváth András)

- Oktatás (Nagy Emilia)

- Felnőttünk (Nemes Balázs)

Hát ez nem ígért sok jót. A térre érve sikeresen pozicionáltuk magunkat két nagyon elkötelezetten ellenzéki hölgy, egy nemzeti csoport és egy teljesen idióta baloldali csávó közé, aztán rágyújtottunk egy cigarettára, amivel akárkit magunk ellen tudunk fordítani egy tömegben. Körbepillantva nagyszerű zászlóerdőt láttunk: sok magyar és EU-s zászló mellett árpádsávos, nagymagyarcímeres, norvég, amerikai, orbánputyin és kalózzászlókat lengetett a tömeg. Ún. nemzeti együttműködés.

Advertisement

Kezdjük a mélyponttal: Kiss Soma ex-hahás mindentszervező aktivista-műsorvezető CCCP-feliratú pulóverét élőben nem láttam (mivel a színpad még viszonylag elölről sem látszott), hazaérve viszont annyira felháborodtam rajta, hogy ihaj. Meg csuhaj. De ne vicceljük el a dolgot: a tömeggyilkos Szovjetuniót hirdető pulóver egy félig-meddig Putyin ellen is szóló tüntetésen az kicsit olyan, mintha kimennék az Eleven Emlékműhöz beszédet mondani egy Hipszter Hitleres pólóban. Vállalhatatlan. Sértő. Iszonyat kellemetlen. Soma, barátilag üzenem: ne vedd fel többet ezt a pulóvert, max otthon, a négy fal között. (A CCCP-s póló nálunk ötödikben volt menő, olyan 2002-3 környékén, persze a pulcsit hordók jó részének lövése sem volt róla, hogy mit jelent.)

A beszédek a címek ellenére annyira nem alakultak rosszul. Többségében beszélni tudó emberek beszéltek dolgokról nagyon felháborodottan. Az este legokosabb beszéde Nagy Emília középiskolai tanárnőé volt az oktatás szétveréséről. Krasznahorkai Emma Dühös vagyok kezdetű szabadverse pont olyan volt, mint amilyen bármilyen slam-jellegű dolog a tüntetéseken: kicsit gagyi, de legalább érthetetlen. Árulkodó volt azonban, hogy a Dühös vagyok mert Jobbik / Dühös vagyok mert LMP / Dühös vagyok mert DK / Dühös vagyok mert Fidesz / Dühös vagyok mert PM / Dühös vagyok mert MSZP soraozatból egyedül a Fidesznél fújolt a tömeg.

Azt is meg kéne fontolni, hogy Horváth András mennyire alkalmas a néptribuni szerepre. Annak sok értelme nincs, hogy a szürke hivatalnok előadja a Kispolgári Felháborodást, mindeközben pedig gyakorlatilag heti hírösszefoglalót tart. Az övé volt ráadásul a leghosszabb beszéd, teljesen unalmas volt. Újabb cigarettára gyújtottunk rá, rákacsintottunk a kicsit arrébb álló Vágó Gáborra és figyeltük, hogyan unja szét magát a tömeg a következő hírösszefoglalón.

Nemes Balázs beszédére pedig egészen konkrétan azt hittem, hogy a tömeggyilkos-barát Kiss Soma tért vissza üvöltözni még egy kicsit. Szegény srác nagyon ideges volt, nem nagyon értettem miről beszél, de azt hiszem, leginkább mindenkit elküldött a picsába. Mintha pontosan ezt is mondta volna. (Frissítés: azóta megnéztem egy videót, nem ő küldte el a picsába a politikusokat, hanem Kiss Soma a CCCP-s pulcsiban.) Ez után nem sokkal lezárták a rendezvényt.

PINTÉR TAKARODJ! - kiáltotta az őrült balos csávó mögöttem, mire Pintér Máté barátommal és fegyvertársammal egymásra nézve úgy döntöttünk, hogy távozunk. Ki tudja, mire képes a Nép, ha egyszer elszabadul? Még minket is előszednek, pedig nem vagyunk rokonai a bukott szövetségi kapitánynak, csak földijei.

És hogy miért jár jó úton a tüntető tömeg, bárki is szervezze és bármilyen összetételben vegyenek is részt rajta az emberek? Mert a bukott luxusálbaloldal jeles képviselői elkezdtek méltatlankodni. A Fidesz ugyanis nem önmagában jelenti a problémát, hanem hiteltelen ellenpólusával, a baloldali pártokkal együtt. Ha az ő köreik elkezdenek felháborodni a tüntetések ellenük is szóló hangvételén, az jó. Nagyon jó.

Bónuszkérdés: mire gondoltak az amszterdami tüntetők?

(Fotók: Index, 444, Galamus, Gépnarancs)