Simicska Lajos (média)történeti jelentőségű interjúi után Bayer Zsolt is nyilatkozott a Hír24-nek, többek között kifejtve:

„Simicska Lajos tegnap összehívta az embereket, és bejelentette nekik, amennyire én tudom, ha jól tudom, és gondolom, hogy jól tudom, mert megbízható emberektől hallottam, hogy száznyolcvan fokos fordulat van az ő médiabirodalmában az eddigiekhez képest, és többek között mostantól Orbán Viktor személyét, a gyerekeit, a feleségét és az egész családját kell személyesen támadni. Ez pedig gyalázatos, továbbá kontraproduktív is. (...) Ennek a médiabirodalomnak, ahogy mi ismertük, megszoktuk, ahogy még annak idején én is dolgoztam benne, nyilvánvalóan vége van. Nincsenek róla közvetlen információim, de a fél karomat rátenném, hogy Lukács Csaba barátomtól Körmendy Zsuzsáig a Magyar Nemzet írástudói perceken belül szintén föl fognak állni, mert nem lesznek hajlandóak ilyen típusú vezércikkeket írni, ugyanez vonatkozik a Hír tévére."

A Magyar Hírlap publicistája reagált arra is, hogy Simicska gecinek nevezte őt és Orbán Viktort is. „Ha Orbán is egy geci, meg én is egy geci vagyok, hát, rendben van, ez egy vállalható társaság" – vélekedett Széles Gábor lapjának sztárszerzője.

Advertisement

Hogy nevezettek, mármint Bayer és Orbán egy brancsba tartoznak, az sosem volt kérdéses, ahhoz viszont volna némi hozzáfűznivalóm, mennyire vállalható is ez a társaság, valamint a most távozó vezetők melletti kiállás. Ezt írta ugyanis pénteki publicisztikájában Bayer Zsolt: „Nevezettek nagyobb része a barátom. Nem véletlenül. Le a kalappal, Uraim! Respect!"

Nevezettek nagyobb része olyan bátor és lelkiismeretes volt, kedves Bayer Zsolt, hogy a pénteki távozásról nemcsak hogy a tulajdonost, de a többi munkatársat is a médián keresztül értesítette. Ahogy Bede Márton is írta: „Távozásuk leggusztustalanabb, emberi minőségükre legjobban rávilágító részlete az, hogy saját beosztottaikat egy szerkesztőségi villámértekezletre vagy egy köremailre sem méltatták. Szerencsétlen közkatonák, akik eddig a vezetők helyett lapátoltak a ganét, a saját lapjukból tudták meg, hogy összeomolhat a világuk."

És hogy mit mondanak ezekről az ön barátairól egyes Nemzet-munkatársak, Bayer úr? Egyikük például a NOL cikke szerint az alábbiakat:

„Átlagosan négy cikkemből kettőt tiltottak le – mondta a nekünk névtelenül nyilatkozó nemzetes, aki hozzátette: az esete annyiban speciális, hogy külsős, beszámlázó munkatárs volt, azaz a napi szerkesztők nála nem tudtak úgy beleszólni a munkájába, mint a belsősöknél. Ott szerinte inkább fideszesnek kellett lenni, és érezni, hogy kiről mit szabad megírni, ami szintén nem volt egyszerű, mivel nem voltak konkrét iránymutatások, hogy ki vagy melyik vállalkozás védett. – Előfordult, hogy két napig dolgoztunk egy nagy összeállításon, mire az egyik lapvezető letiltotta azt, mondván: Hát nem tudtátok, hogy az adott cégről nem szabad írni?"

Miután szemügyre vettük ezeket a munkakörülményeket, nézzük meg, miként számol be mindennapjairól a Hírlap sztárpublicistája. Nemrég alábbiakat nyilatkozta Lampé Ágnesnek:

„Tudja, mit szeretek? Krúdyt. Napi másfél órát foglalkozom politikával, amíg elolvasom a lapokat, plusz hetente két vezércikket kell leadnom, azt egy-egy óra alatt megírom. Ezen kívül van két tévéműsorom, és viszontlátásra. A többi időmben szépirodalmat olvasok."

A publicista beszámolt arról is: a Nemzetet négyszer annyi pénzért hagyta ott – ennyiért ír hetente két vezércikket, plusz ugye a két tévéműsor meg a viszontlátásra. Persze, ne legyünk igazságtalanok, napi másfél órán át lapokat is olvas a jó Bayer Zsolt. És hogy mit, akarom mondani, mit nem, arról is van néhány szava: „a saját oldal véleményét csak egészen kivételes alkalmakkor olvasom. Ahhoz brutálisan rohadt jót kell írnia valakinek, hogy én belemélyedjek."

Advertisement

Hát, így állunk, drága barátaim – ahogy ön mondaná, kedves Bayer Zsolt. Ön ezek szerint egészen kivételes alkalmakkor olvassa Lukács Csaba barátja publicisztikáit, de egészen biztos benne, hogy lelkiismereti okok miatt szintén fel fog állni, mert „olyat" nem írna. Milyet is? Mondta bárki is, hogy Lukácsnak tilos lesz kiállnia a jogfosztott határon túli magyarok mellett? Esetleg, hogy nem írhat baromi jó tudósításokat a világ minden sarkáról, hogy nem fejtheti ki ezek kapcsán a véleményét? Kedves Bayer Zsolt, én olvasom az ön barátjának publicisztikáit, nem csak egészen kivételes alkalmakkor. A belgák felelőssége című, két évvel ezelőttit például egészen kiválónak találtam, olyannyira, hogy a nyomtatott Nemzetből szemléztem is a Mandinerre – az MNO-n ugyanis sajnos nem jelent meg az írás. (Egyébként, ha már itt tartunk: ön meg szokta venni a nyomtatott Nemzetet a négyszer akkora fizetéséből? Csak mert én majdnem minden nap.) Akkor Lukács többek között azt írta: „Számtalan olyan helyzet van, ahol fütyülni volna kedvem. Megkérdezném az edzőt, vagy akit illet, hogy kinek köszönhetjük az alkotmány és az ehhez kapcsolódó egyebek bohózatát, a vérciki művészeti akadémiás ügyet. Nem vagyok jogász, de nem értem, miért kellett a »kőbe vésett« alkotmányt már négyszer módosítani – én személy szerint elég kínosan érezném magam, ha a szerkesztők a nagy garral megírt riportomat ennyiszer átíratnák. És közben épül a bizonytalanság és a félelem fala: aki tehetné, az nem szól, nehogy baja legyen belőle."

Ki építette ki a bizonytalanság és félelem falát, Bayer úr? André Goodfriend, esetleg Szily László? Csak mert őket olyan nagy lelkesedéssel tudja hétről hétre köpködni a négyszer akkora fizetéséért, biztos úgy van akkor, hogy az ország jelenlegi, borzalmas állapotáért őket teheli oly súlyos felelősség. És nem a normális, mértéktartó, a szabadságot tiszteletben tartó kormányzás ellentettjét 2010 óta módszeresen végző Orbán Viktort, vagy a mellette eddig igen jól ellavírozó, a NER kiépítésében ugyanakkora felelősséget vállaló Simicska Lajost. Vagy épp önt, kedves Bayer Zsolt – de hát ezt biztos tudja, hisz Nagy Józsefnek adott interjúja végén el is ismer belőle valamennyit.

Jó társaság, mi? Szégyen, amit maga és a kormányban lévő kedves barátai művelnek, ahogy az is, hogy ilyen szégyent hoznak ránk, magyarokra napról napra. Nemkülönben, hogy eközben még önöknek áll feljebb, azt gondolván, valóban ez tetszik az embereknek. Nem pedig csak jobb híján voksolnak, hisz látják, hogy a többiek nemcsak hogy ugyanannyira vállalhatatlanok, de gyakorlatilag nem is léteznek. Vagy csak úgy hívják őket, hogy Jobbik Magyarországért Mozgalom, és ugyanúgy a mostanit hoznák, csak körülbelül tízszer akkora intenzitással.

Advertisement

Miközben ön négyszer annyi pénzért végzi ezt a borzasztó nehéz munkát, Bayer úr, addig a fentebbihez hasonló külsős és belsős munkatársak napokig szenvednek egy-egy anyaggal, hogy azt aztán letiltsák azok a drága jó, lelkiismeretes vezetők. (RESPECT!!!!) Azok, akik a nagy lelkiismereti válságban azzal sem igen foglalkoznak, hogy a munkatársakat tájékoztassák a továbbiakról. Azok, akiket sejthetőleg vár már a megújuló közmédia, ahol továbbra is megnyugtatóan és biztonságosan lehet szervilisnek maradni a mostani vezetőkhöz.

Kedves Bayer Zsolt, én biztos vagyok benne, hogy Tóth Szabolcsnak, Lukács Csabának, Balogh Rolandnak, Pethő Tibornak, Ficsor Benedeknek, R. Kiss Kornéliának és a többieknek semmiféle problémát nem fog okozni, hogy az eddigiekhez hasonló, magas színvonalú munkát végezzenek. Abban is biztos vagyok, hogy megannyi Nemzet-munkatársnak semmiféle lelkiismereti problémát nem okozna Orbán Viktor értékalapú kritizálása – merthogy erre azért bőven van lehetőség, nem kell ezért Dési Jánosnak lenni, akármennyire is ezt szeretné ön elhitetni magával a négyszer akkora fizetése árnyékából. Ahhoz sem kell Mészáros Tamásnak lenni, hogy az ember megírja azt, ami valóban gyalázat: a trafikügyet, a vasárnapi zárva tartást, a folyamatos alkotmánymódosítgatást, a sehova sem tartó háborúskodást a fél világgal szemben, vagy mondjuk a közoktatásban végbemenő botrányos folyamatokat. Jobboldali újságíróknak sem kell lelkiismereti problémát okozzon Orbán Viktor kritizálása – ahogy nem is okoz néhány helyen, például a Mandiner szerzői körében. Érti ezt, kedves Bayer Zsolt? Érti azt, hogy ez a „jó társaság" viszont miért nem érti?

Azaz dehogynem érti, csak épp nem érdeke, hogy az emberek, az „emberei" szabadon alkothassanak véleményt bármiről, szabadon tárhassanak fel bármilyen botrányos ügyet. Az állampolgárok nagy része ezt látja is, csak olyannyira elkeseredettek, hogy a létező lehetőségek közül még ezt tartják a legtűrhetőbb opciónak.

Advertisement

De lesz még ez máshogy is, Bayer úr. Lett máshogy a nyolcvanas évek végén, és lesz másként a XXI. században is.

(A képet az MNO munkatársa készítette a Magyar Hírlap munkatársáról)