El nem tudom mondani, mennyire elegem van az egész menekültkérdésből. De azon belül is leginkább azzal a kétségbeejtő, kétbites véleménykrédóból, amely szerint csak halálos szerelemmel lehet tekinteni, vagy a caps lockot a klaviatúrába szögellve kell kurvaanyázni az Európába érkezőkre.

Nem akarom kerülgetni: fogalmam nincs, mi a helyes álláspont. A magam részéről képtelen vagyok állást foglalni, hiszen egyrészt ott a helyzet emberi része, mikor látom a Keletinél, Győrben és másutt azokat a tekinteteket, amelyek képtelenek hazudni a reményről, a megkönnyebbülésről, hogy az aktuális helyzetük ellenére legalább fegyverropogást nem hallanak, hogy nem kell attól félniük, hogy valami vadállat horda lemészárolja a teljes falujukat. Mert lássuk be, a saját önsorsrontó rinyálásunk miatt szinte fogalmunk nincs, hogy ebben a viszonylatban milyen kibaszott szerencsések vagyunk. Nálunk egy ország kap sokkot hetekre, ha valami őrült levágja valakinek a fejét, és két napig derpegünk a Facebookon, ha egy nagyobb eső miatt elszáll az áram.

Ebből a kurva nagy kényelemből pedig baromi könnyű hangulatot kelteni pár lájk reményében a Jason Mill-féle primitív, lúdtalpas vulgárnáciknak, és roppant derék dolog röhögni a fotelből azon, ha 71 ember fullad meg egy kibaszott hússzállítókocsi rakodóterében.

Advertisement

Ugyanakkor láttuk azt is, mi történt Londonban négy éve, látjuk mi a helyzet Marseille-ben, Párizsban, és vastagon leszarom a politikai korrektség dogmáit, ha arról kell beszélni, hogy nagyon nagy baj lesz ebből az egészből. És ha igazán őszinte akarok lenni, én sem vagyok különösebben elragadtatva attól, hogy a bevándorlókkal együtt befogadjuk az iszlámot - bőven elég volt így is 2000+ év a kereszténységből.

És vastagon leszarom a PC elvárásokat akkor is, amikor azt kérdezem, miért nem az Öböl-országokba mennek a zömében muszlim menekültek, mikor azok az országok a sokszorosát termelik az európai GDP-nek, illetve kulturálisan is, és etnikailag is közelebb állnak hozzájuk? Magától értetődő lenne, épp csak az arab országok valamiért basszák befogadni a saját testvéreiket. Mindez pedig azt jelenti, hogy a jobb híján Európába (is) érkező bevándorlók/menekültek jelentős része, akik egész életüket abban a szabályrendszerben élték le, amit a vallásuk rájuk szabott, és ami tök idegen mindattól, amiben mi élünk; szóval ezek az emberek egy alighanem jelentős hányada egyáltalán nem fogja elfogadni azt, hogy errefelé a nők kivillantott hassal és sortban sétálnak, a férfiak hulla részegen esnek ki a kocsmából, és gyakorlatilag mindenki azzal baszik, akivel akar. És máris a kulturális konfliktusok kérdésénél tartunk, amely csak egy a számtalanból, és amit a hippik basznak megérteni.

Nem sok mindent utálok annál jobban, mint amikor nem tudok állást foglalni egy helyzetben. És főleg akkor utálok egy helyzetet, amikor tudom, szinte biztosan nem létezik benne helyes álláspont. Csak tehetetlenség, beletörődés, szar és évődés, amiben minden mozzanat kétségbeejtő és kiábrándító. A menekültkérdés pedig pontosan ezt a helyzetet teremti.