"Csorba Robi Magyarország miniszterelnöke lehetett volna. Vagy mérnök, aki autót tervez, vagy művész, aki katarzist hoz, vagy kétkezi munkás, aki örömeit és bánatait együtt éli meg szeretteivel és tisztességben neveli gyermekeit." Egy.

"Elvette Katától, aki egyszer gyermeket szült volna, hogy aztán sírjon....a boldogságtól. Aztán gyermekének mesélhessen, őt öltöztesse fel az óvodai farsangra. Vele tanulja meg az egyszer egyet és a Szózatot, az ő versenyén tapsolja pirosra a tenyerét büszkeségében." Kettő.

Advertisement

"Mit vétett ő, hogy meg kellett halnia, // nem volt magányos, és soha sem volt goromba. // Aki ezt nem értette, annak ez már nem elég, // Hozzuk vissza Bencéért a halálbüntetést." Három.

Bőrük volt a bűnük. Ezért kellett meghalniuk. A másiknak pedig azért, mert egy fiatal, gyönyörű nő volt. Vagy ártatlan, jól tanuló kisfiú - mégis útban gondviselői számára.

És a rasszizmus. És a nőgyűlölet. A rossz családi háttér.

"És ugyan mindez a sok bűn nem menti, sőt nem is enyhíti azoknak a felelősségét, akik ezek után úgy érezték, ha ők csak az emberöléshez értenek, akkor majd gyilkolnak. Nem mentség, csak talán némi magyarázat." Magyarázat, mi?

Advertisement

Nem, barátaim. Nincs magyarázat. Ahogy arra sem lehet, amit ti csináltok. Arra, ahogy kihasználjátok őket. Ahogy meggyalázzátok emléküket és mindazt, amik ők valaha tettek vagy gondoltak. Majd úgy érzitek: megnyugodhattok, feltártátok az okokat, van mi ellen küzdenetek a jövőben is.

Az ártatlan kisfiú nektek ugyanúgy csak cigány, ahogy gyilkosainak. Miniszterelnök is lehetett volna, nem igaz? Vagy vadakat terelő juhász. És milyen szép lett volna az az óvodai farsang, istenem, olyan gyönyörű! Meg kell a szívnek hasadnia!

Mert ezt így könnyű, lelkesítő mondani. Soha nem ismertétek őket, a fantáziának meg ugye semmi nem szabhat határt. Ahogy a meglincselt tanárember tragédiája is igazolhatja elbaszott életetek összes nyomorú pillanatát. Ehhez őneki nem is kell hasonlítania rátok. Úgysem ismertétek.

Mit képzeltek ti magatokról? Ártatlan gyermekek halálára keresitek a magyarázatot? Saját egybites nézeteitek terjesztésére használjátok fel őket? Habzó szájjal bizonyítjátok, hogy ti sem vagytok különbek? Nagy hangon terelitek a szót másra, mintha az a gyilkosságnál sokkal borzalmasabb dolog lenne? Halálbüntetést? Egy ország gyászol? Tudjátok ti egyáltalán, miről beszéltek? Tudjátok, mi a súlyuk ezeknek: életnek, halálnak és gyásznak? Magyarázat? Nincs, és ne is legyen.

Ti meg csak fürödjetek kéjesen saját elképzelt érzékenységetekben.