Olyan jól indult ez a reggel!

Már 7:30-kor meleg volt, nyitott ablaknál hallottam, ahogy egy fakopáncs fát kopáncsolt. 8-kor már megreggeliztem utána ettem egy finom almát is, zöldet. A kávémat szürcsölgetve dolgozni kezdtem, gondoltam majd 10 körül megnézem a híreket.

Hiba volt

Elképesztően nagy. Belefutottam Pozsgay Imre interjújába. Említettem a finom reggelimet. Visszafelé már egyáltalán nem volt olyan király.

Az egész annyira szürreális, hogy inkább csak kiemelek belőle válaszokat és megmutatom, hogyan tudtam reagálni

Pár évvel ezelőtt fordult elő ilyesmi. Megismernek a boltban, az utcán még ma is, de nem sértésből elvtársaznak. Inkább köszönetet mondanak nekem a rendszerváltásért. Persze főleg az idősebb nemzedék ismer.

A kérdésre, hogy miként mutatná be magát a fiataloknak, akik esetleg nem ismerik:

Azt, hogy most ficánkolhatsz, részben nekem köszönheted. Segítettem kiszabadítani a hazámat egy megszálló hatalom kebleiből és egy diktatórikus intézményrendszerből. Hogy most szabadon mozoghatsz, nekem is volt hozzájárulásom. Így.

A kommunista vezetőségben való részvételéről

Nem rejtettem véka alá soha. Már 17 éves koromban beléptem a Magyar Dolgozók Pártjába, aztán 56-ban az MSZMP-be. A könyveimben is mindig leírtam ezeket, és felhívtam az olvasók figyelmét, hogy egy történelmi megtérésnek a tanúi.

Aztán itt van két összefüggő kérdés és válasz:

De milyen esetekben nem tudott ellenállni, és járult hozzá a betiltáshoz?

A betiltás helyett helyesebb kifejezés az eltanácsolás. De ez nem úgy ment, hogy valaki a szervezet tetején ráüti a pecsétet. A diktatúra egyik alapelve, hogy nem szabályozott körülmények között adja a határozatait, hanem informálisan. A nagyobb hatalom felveszi a telefont, és megüzeni a kisebbnek, hogy mit kell csinálnia. És így nincs is nyoma a betiltásnak. Ezt az eljárást azért olykor kitribliztem. Egyszer felhívott Aczél, hogy mit tegyek. Megkérdeztem, hogy „Aczél elvtárs, van magának titkárnője? Akkor megtenné, hogy leülteti Sárikát az írógéphez, lediktálja neki, és elküldi írásban?”. Aczél erre lecsapta a telefont. Tudta, ha leírja, ő lett volna a betiltó. Ilyen játszmákkal sikerült kivédenem, hogy ne a rossz oldalon álljak.

Olyan előfordult, hogy ön telefonált oda valakinek hasonlóképp?

De én akkor mindig a jó oldalon voltam.

A diktatúrához való viszonyáról:

Hát, igen. És én rám volt szükség, hogy belülről szétszedjem.

Nem bánja, hogy ennyi ideig asszisztált ehhez a kemény diktatúrához?

Nem asszisztáltam, hanem részt vettem benne. A tények jól igazolják, hogy kritikusként vettem részt. Az volt a furcsa, hogy a rendszer ezt eltűrte.

Van ez az ügynök kérdés. Tudják miért lényegtelen? Na és azt, hogy ezért valójában kik a felelősek?

Az ügynöklisták azóta sem nyilvánosak.

Most már nehéz is lenne ezt az ügyet tisztázni. Akkor kellett volna a felelősségre vonás.

Miért maradt el?

Már 1990-ben átcsúszott ez a politikai viadal körébe. Amikor egyszer Tölgyessy Péter akkori SZDSZ-frakcióvezető jött hozzám egyeztetni erről, én mondtam, hogy az MSZP-seket ez kevésbé érinti, a szocialista frakció tele van egykori védett személlyel, aki nem lehetett ügynök. Az SZDSZ-nek nagyobb a kockázat, ha kiderül, hány egykori ügynök ül a soraiban. Mire azt mondta cinikusan, hogy lehet, hogy 2-3 ügynök van az SZDSZ-ben, de az MDF-ben 15-20. Kár, hogy nem történt meg az ügynökügy tisztázása, a nemzeti megbékélés sínylette meg.

De mint oly sokszor, itt is a végére marad a legjobb falat.

Azt is kikéri magának, ha lekommunistázzák?

Nem voltam kommunista 80-ban sem. De marxista sem. Mint mondtam, a rendszer megdöntőjének tartom magam. Kevesen voltunk, de sokan maradtunk.

Mit is mondhatnék? Kösz.

A sok gifet itt találjátok.