"A mi generációnknak 25 év után most érkezett el a rendszerváltás."

Ez volt a hétfő tüntetés egyik legfontosabb mondata.

A mi generációnk és a rendszerváltás kapcsolata nehezen leírható, mi ezt a rendszert már készen kaptuk, nekünk a rendszerváltás történelem. Ami ennél is fontosabb, a mi generációnk az, amelyiknek a két nagy párt közül valójában csak az egyik nagy. Számunkra, számomra az MSZP nem okozott hatalmas csalódást, nem lett vállalhatatlan, mert mire elkezdtünk a politikával foglalkozni a párt már túl volt négy olyan éven, amiben nem csináltak semmit és már az ennek árán kivívott győzelmükbe való görcsös kapaszkodás tartotta össze az egészet.

Advertisement

Az MSZP és akkor még az SZDSZ számunkra nem is volt igazán választási lehetőség (ugyanúgy, ahogy négy évvel később nem tarthattuk komoly alternatívának az Összefogást). Hiába kéri ki magának Kuncze Gábor azt, hogy az elmúlt 25 év lett elküldve a picsába hétfőn, ha mi ebből csak annyit hallunk, hogy egy bukott párt, bukott elnöke (majd egy bukott ellenzéki összefogás bukott képviselőjelöltje), akinek hatalmas szerepe volt abban, hogy a liberális jelző a magyar közbeszédben még évekig, évtizedekig szitokszó lehet, sértődötten panaszkodik az ellenzéki HírTV-ben.

Nuszbaum Tibor fogalmazta meg azt, amit minden baloldali politikusnak meg kéne értenie: "az ellenzéket már leváltották, most a kormány van soron". Magyarország ugyanis nem Gyurcsány Ferenccel meg Kuncze Gáborral fog normális nyugati országgá válni, ugyanis nekünk ezek az emberek már csak azoknak az elhibázott politikai folyamatoknak a részei, amik lehetővé tették azt, hogy a NER létrejöhessen és, hogy különösebb ellenállás nélkül a mindennapjaink részévé váljon.

A kérdés már csak az, hogy ha nem ők, akkor ki. Ki lesz a mi generációnk Orbán Viktorja?