Sok szó esik mostanság a német szövetségi választásokról, azonban a német belpolitikában nem jártas európai átlagember valójában nem sokat tud arról, hogy melyek és milyenek azok a politikai erők melyek vasárnap összemérték az erejüket Európa meghatározó államának vezetéséért. Azzal a többség tisztában van, hogy feltehetőleg az eddig kormányzó, Angela Merkel által vezetett erők kerülhetnek újra a kormányrúd mellé, de az kevesek számára ismeretes, hogy mi az iránya, a programja ennek a politikai formációnak. Azért, hogy tisztán lássuk és hogy az Európai Unióból gazdasági birodalmat építő nagyhatalmi főnix politikai irányát megérthessük, érdemes megismernünk a CDU programját, politikai hangsúlyát és pozícióját a német belpolitikai erőtér rendszerében. Ezen igény mentén következzék pár informatív és gondolatébresztő sor a német politikai paletta legerősebb színeiről és számairól:

CDU (Christlich Demokratische Union Deutschlands) – Az Angela Merkel Párt

Kifejezetten sok megtévesztő motívum bújik meg a Németországot jelenleg vezető párttal kapcsolatos első pillantásra nyilvánvalónak tűnő megállapítások mögött. Az első az, hogy a CDU valójában nem egy párt, hanem egy a megcsontosodott pártszövetség, melyhez hasonló konstrukciót a magyar belpolitikai életből is ismerhetünk. A konstrukció abban is hasonlatos, hogy egy relatív kis támogatottságú párt duzzaszt nagy párttá egy nagy-közepes támogatottságú országos politikai erőt. A különbség azonban, hogy itt a kis párt nem egy bizonyos tekintettben más konzervatív irányzatot követő formáció, mint hazánkban, hanem a CDU – nak az azonos politikai színezetű regionális megfelelője e legnagyobb és gazdaságilag legpotensebb szövetségi tagállamban, Bajorországban. Ez a Bajorországi Keresztényszocialista Unió (Christlich-Soziale Union in Bayern), amely gyakorlatilag az országos kereszténydemokrata erők bal szárnyát képezi. A balos konzervatizmus furcsa jelenségére később még részletesen kitérünk. Számunkra, akik egy unitárius államban élünk, melynek nincsenek erős hely autonómiával rendelkező részei, furcsának tűnhet ez a kétdimenziójú politikai világ, ahol egészen más folyamatok mehetnek végbe tagállami, illetve szövetségi szinten. Ezt a bonyolult rendszert variálja tovább ez a fent vázolt jelenség, hogy egy tagállami politikai formáció komoly ráhatással lehet a szövetségi választásokra, politikai partnerként.

Advertisement

Most, hogy látjuk a keresztény unió szerkezetét, csípőből rávághatnánk, hogy megtaláltuk a német politikai felhozatal jobb oldalát, azonban a kérdés messze nem ennyire egyszerű, mivel a német politikai kultúra már régen elhalad a klasszikus jobb és baloldali értékek képviselete mellett, így az aktuális programban egészen meglepő, nem tipikusan „jobbos” elemeket fedezhetünk fel. Ennek megfelelően lássuk a CDU programjának legfontosabb kérdéseit:

A CDU kampányának központi motívuma végig Angela Merkel személye és vezető kvalitásai voltak, valamint természetesen az a gazdasági és politikai eredmények , melyek elvitathatatlanul a gazdasági világválságból megerősödve hozták ki Németországot, elsőszámú gazdasági hatalommá téve az Európai Unión belül. De választás, egy olyan helyzet, amiben akkor is ígérni kell, amikor már úgy tűnik minden rendben van. Ilyenkor az kell ígérni, hogy minden így is marad, illetve még jobb lesz. Gyakorlatilag ez volt a vezérfonala a CDU programjának a választási kampány során. Most lássuk, hogy az egyes területeken mit kell a győzelemhez ígérni a német választóknak egy olyan országban, ahol az egy személyre jutó havi 900 eurós átlagkereset, a mélyszegénység határát jelenti.

Adó és pénzügy

Ezen a területen valóban a klasszikus konzervatív értékekkel találkozunk. Első pont, amivel bármikor s bárhol választást lehet nyerni Európában: nem lesz adóemelés, nem leszek új adónemek. A nagy különbség azonban az, hogy míg ez a kijelentés a jelenleg is válságcsomagtól és megszorítástól fuldokló Európa más országaiban egyszerű és könnyed füllentés, amellyel a választók is tisztában vannak, addig a mai Németországban ez egy komoly és valószínűleg tartható ígéret. Nem véletlen, hogy ezzel a programponttal más pártok is megpróbálnak szavazókat gyűjteni. Ennek garanciájaként egy kétpilléres gazdaságpolitikai elvrendszert prezentál a CDU a választói számára, így az állam kemény gazdasági fegyelmének elvét, valamint az államadósság drasztikus csökkentésének igényét. Ez utóbbi gondolom sokak számára ismerősen cseng. A kereszténydemokrata párt azonban nem kevesebbet tűz ki célul, mint a jelenleg 120%-os államadósság 60-ra való csökkentését. Ez kelet európai füllel hihetetlenek hangzik, de ha a történelmi tényeket vesszük alapul, a német egyesítés után, ahol egy fél országnyi elmaradt szocializmust akasztottak a nyugat-német gazdaság nyakában, a márka akkor is csupán 10%-ot esett, azt is csak átmenetileg. Szóval most, hogy Németország egy egészen más – sokkal stabilabb – gazdasági és politikai helyzetben van, ez a célkitűzés sem tűnik valószerűtlennek.

Advertisement

Mint minden európai gazdaságban Németországban is óriási probléma az adóelkerülés. Nagyjából azt mondhatjuk, hogy Európában vannak olyan államok (mint mondjuk Lichtenstein) melyek konkrétan abból élnek, hogy az adófizetők a pénzügyi rendszerükön keresztül kerülik ki a német adójogi jogszabályokat (itt a legnagyobb tételt természetesen a vállalkozásokra és a különböző pénzügyi befektetéseket terhelő adónemek képzik). Nem véletlen tehát, hogy az eddigi német vezetés nagyon komoly fellépést tanúsít az európai és nemzetközi adóparadicsomok ellen és tagállami súlyán kívül ehhez az Európai Unió intézményeinek és politikai súlyának eszközrendszerét is felhasználja. Erre a legjobb példa a ciprusi bankok esete volt, de említhetnénk a bankadatok transzparenciájáról szóló EU és Svájc között folyó tárgyalásokat. Németország és a német gazdaság egy kontinensnyi piacon gazdálkodik, így elemi érdeke, hogy az ebből származó állami bevételei a lehető legfehérebb rendszerben legyenek ellenőrizhetők és beszedhetők. Itt felhívnám a figyelmet arra, hogy egy német belpolitikai választási ígéretnek, mekkora európai dimenziója is lehet. Ehhez kapcsolódik a pénzügyi szektor szigorú szabályzásának igénye, mely szintén egy olyan folytatásos történet amit az eddigi német vezetés otthon és az Unióban is egyre keményebben érvényesít.

Ami szintén ismerős lehet számunkra az a tranzakciós adó intézménye, azonban a CDU nem állnak meg a belföldi alkalmazásnál. A terv az, hogy létrehoz, a német gazdaság legfontosabb partnerországainak részvételével egy olyan 10 tagú közösséget, melyben mindenki szedd tranzakciós illetéket és az ország csoporton belül kölcsönösen elszámolják azt egymás költségvetésének számláján. Itt is látható, hogy egy német ígéret európai szintű gazdasági folyamatokat indíthat el.

Munka, szociális- és családpolitika

Míg a CDU az adó és pénzügyek területén kifejezetten konzervatív értékekkel dolgozik, egészen más a helyzet a szociális kérdések terén. A német gazdaság teljesítőképességének egyik záloga az állandó fejlesztés, így a K+F szektor kiemelt támogatása és erősítése része a CDU munkapolitikai programjának. A szektorban megkívánják duplázni a jelenleg ott dolgozó számát, aminek mind a képzési, mind a gazdaságpolitikai kihatása jelentős.

Ami viszont a bérpolitikát illeti a kereszténydemokrata program koránt sem mondható konzervatívnak. Törvényben meghatározott és kötelező minimálbért és annak jelentős emelését ígérik, ami a jelenleg elhanyagolható munkanélküliségi ráta figyelembevételével és kifejezetten baloldali jellegű lépés.

Ami azonban igazán a CDU szociáldemokrata vonalát erősíti az a családpolitikai program. Németországban a család intézménye és funkciója tradicionálisan az egyik legfontosabb társadalmi érték, így az ahhoz kapcsolódó állami intézményrendszer ás támogatási struktúra választások sorsát döntheti el. Ennek megfelelően Merkelék sem merik megkockáztatni, hogy megszorítsanak a területen, így mit tehetnének mást, mint, hogy a sok mellé, még többet ígérnek. Családi adózást és adókedvezményeket, a gyermeknevelő családoknak (ez itthon szintén ismerősen hangozhat), a családi pótlék és a német GYES kiterjesztése, a szülés utáni elsődleges támogatások folyósítási idejének 28 hónapra növelése, a gyermek melletti munkavállalási lehetőségek biztosítása, melyhez nagyon komoly gyermekellátási intézményrendszer fenntartása szükséges, valamint a nagyszülő GYES bevezetése. Az elérendő cél természetesen a gyermekvállalást elősegítő munkakörnyezet megteremtése. Ezek az ígéretek, a jelenleg is kifejezetten bőséges támogatási rendszer mellett, gyakorlatilag a szociális transzferek két kézzel való osztogatását jelentik. A német kereszténydemokraták, azonban hiszik, hogy a munkába álló és termelő aktív réteg, amely nem otthon ül a gyermekével és egyik GYES-ből menekül a másikba, képes azt a gazdasági többletet megtermelni, amely szükséges egy ilyen szociális háló kifinanszírozásához. Egy tényt azonban biztosan megállapíthatunk, ha a szociális juttatások kérdéséről van szó, gyakorlatilag nincs politikai erő a jobboldalon, a megszorítás ezen a téren kizárt. Ennek többek között természetesen oka a német emberek államhoz való viszonya is. A német munkakultúrában az ember sokat dolgozik és sokat is adózik. Ezért cserébe, jogosan és következetesen elvárja azt, hogy irányában az adójából gazdálkodó állam ugyanezt megtegye. A financiális vérszerződésben, pedig nincs helye elvonásnak egyik oldalon sem.

Energiapolitika és környezetvédelem

Az egyik legfontosabb politikai terület az energia kérdése Németországban. Nagyhatalomként, nagyon nehezen éli meg a keleti gázfüggőséget, továbbá a japán atomkatasztrófa óta az atomenergia felhasználás is megszűntetésre került, így az energiaszükségletek biztosítása kulcskérdése a német vezetésnek. A CDU egyértelmű és nagyon progresszív válasza a megújuló energiatermelés fejlesztése és ösztönzése. Az előző ciklus végeredményeként sikerült a teljes német energiafelhasználás 30%-át megújuló forrásból előteremteni, aminek hatására feltehetőleg a zöld párt támogatottságát is felezte a német jobboldal. A német gazdaság másik nagy csodafegyvere a spórolás is megjelenik a programban. Országos ás állami szinten is a nyersanyagszükséglet csökkentését tűzi ki célul a CDU programja, mind az energiahordozók, mind az ipari nyersanyagok tekintetében. Európa más államaival ellentétben a hulladékgazdálkodás szintén központi kérdés a német választásokon. A CDU terve egy egységes, szövetségi szintű hulladékgazdálkodási és újrafelhasználási rendszer kialakítása, mely 30%-al csökkentené a szeméttelepek által elfoglalt területek mértét, melyek ismételt beerdősítését vállalja a kereszténydemokraták uniója. Az energiaárak tekintetében azonos a helyzet, mint a családi támogatások esetén. A német gazdaság nem működhet megfizethető energia nélkül, tehát itt sincs helye áremelésnek. ennek megfelelően ismét baloldali jellegű vállalásként az ipari szereplők és a lakossági fogyasztók által egyaránt megfizethető energiaárak fenntartására kötelezi magát a CDU, mely a gyakorlatban feltehetőleg komoly állami beavatkozást feltételez az energiapiac árpolitikai alakulása terén.

Biztonságpolitika

A német emberek nagyon érzékenyek közvetlen környezetük és országuk rendben létére és biztonságára. A német lélek alapvetően nem a mobilitás híve, így az otthon a saját épített világot szimbolizálja, ami kivetítve igaz az ország területére is. Így a biztonságpolitika szintén döntő kérdés a választások során, itt is sokat kell ígérni az eléghez.

Advertisement

Komoly problémája a német gazdasági életnek a külföldi bűnszervezetek térnyerése, ezek ellen kemény fellépést irányoz elő a program. Az illegálisan szerzett vagyon elkobzásának megkönnyítését és a külföldi bűnszervezeti tagok szigorú azonosítási és nyilvántartási rendszerével kampányol ezen a területen a CDU. Kemény állami fellépést ígér, mely már helyenként a személyek szabad mozgásának európai uniós alapelvével szembemenőnek tűnhet.

Kiemelt téma, mint sok más európai államban is a kettős állampolgárság kérdése. A német szemlélet ebben a kérdésben azonban gyökeresen más, mint mondjuk Kelet-Közép Európában. A kettős állampolgárság célja általában a politikai közösség kiterjesztése az adott nemzetállam határain túl élő kisebbségekre, a német szemszögből azonban ez egészen mást jelent. A németek a rengetek bevándorló személyében két lábon járó gazdasággyengítő pénzpumpákat látnak, mely félelem nem teljesen alaptalan. A kettős állampolgárság intézménye tovább könnyítené azon jelentős nagyságú réteg helyzetét, amely a német gazdaságban megtermelt jövedelmét nagy részben, vagy teljes egészében egy más országba (leginkább haza) viszi el. Ezt egy önérzetes német választó gyakorlatilag lopásnak tekinti, így politikai öngyilkosság lenne, ha nem foglalna a CDU állást az intézmény ellen. A helyzet azonban kifejezetten Jannus-arcú, hiszen miközben a főszabály a bevándorlók kimenő transzferei elleni védekezés miatt tiltja a kettős állampolgárságot, addig a tradicionális határon túl élő német kisebbségeknek (pl: sziléziai németek), maga a szövetségi alkotmány biztosítja ezt a jogot.

A külpolitika területén érezhető az elhatárolódás a durvuló NATO beavatkozások sorozatától, ennek jegyében a CDU a teljes kivonulást tűzte ki célul Afganisztánból 2015-ig bezárólag. Egyedül a helyi biztonsági erők kiképzésében és tanácsokkal való ellátásában hajlandó a szerepvállalásra. Ez a folyamat, várhatóan tovább erősödik és más konfliktusok esetében is hasonló lépésekre kerülhet sor.

Advertisement

Összességében elmondható, hogy a jobb oldalra sorolt párt feltehetően nyertes programjának jelentős része kifejezetten baloldali elemeket tartalmaz, részenként erős zöld árnyalatokkal. A német politikai berendezkedésről általánosságban is elmondható, hogy míg a mi régiónkban a pártok jobb oldalról próbálnak választókat szerezni, addig Németországban minden párt inkább a baloldal felől próbálja szavazóinak számát növelni. Ebből következik, hogy még a klasszikus konzervatív oldal programja is erős szociáldemokráciával van átitatva.

Ez az ideológiai mobilitás nem csak a programokban, hanem a koalíciós gyakorlatban is megnyilvánul. Így történhetett meg, hogy a konzervatívok kormányoztak már zöldekkel is és voltak egymás ellenzékei is. Sőt a széttöredezett sok párti szövetségi parlamentben a nagy koalíció lehetősége sem kizárt, hagyományai a német politikai kultúrában - ahol az első a praktikum és csak sokadik az ideológia – megvannak és érvényesülni is fognak, amennyiben a biztos és működőképes kormányzáshoz szükség van rájuk.

Egy tény azonban szinte biztos, a CDU meghatározó erő lesz a következő kormányban, tovább erősítve ezzel Angela Merkel személyes tekintélyét, mind Németországban, mind az egész Európai Unióban. Ennek pedig eredménye lehet, hogy a következő ciklus után – mivel akkori újraválasztását, már a német választójogi szabályok kizárják – az exkancellár asszony az Európai Unió intézményrendszerében folytatja munkáját. Ennek számos előjele látszik, sokan a Bizottság elnöki székét prognosztizálják Angela Merkel karrierjének következő állomásaként. Ha ez így lesz a német befolyás központilag kerül becsatornázásra az Európai Unió működési rendszerében, amely egy hosszú távú német hegemónia kezdetét jelentheti a kontinens számára. Amire a német fegyverek a történelem során nem voltak képesek azt egy erős asszony vezetésével haladó progresszív gazdaság már akár 10 éven belül elérheti. Németország jövője, Európa jövője.

Ez az amiről a német választók 2013. szeptember 22.-én szavaztak.