Bograshov álnevű olvasónk vendégposztja a Pride-ról, melegek jogairól és arról, hogy miért nem biztos, hogy jó az, ha egyfolytában háborúskodásban gondolkodunk.

Gulyás Márton elégedetlen az idei Budapest Pride-dal. Gondolatmenete itt-ott követhetetlen, de ami biztosan kiderült, hogy szerinte “az elmúlt hét eseményei, gyengék és érdektelenek” voltak. Gulyás első problémája az, hogy egyik barátja nem tudott fél úton, Budán csatlakozni a menethez. Akármennyire is sajnálatos, talán indokolatlan azon megütközni, hogy -a korábbi évek tapasztalatai alapján maximálisan indokolt biztonsági óvintézkedés- miért zárja el a menet útvonalát teljes egészében. Azon sem szokás méltatlankodni, hogy a budapesti repülőtéren attól a jogunktól fosszanak meg, hogy Vecsés alsón szálljunk föl a brüsszeli járatra. Ehelyett végig kell járnunk a kacskaringós kordonokat a repülőtér zárt rendszerén belül. Nem kellemes, de így működik.

Mindig kell valami harc?

„A huszadik Budapest Pride eseménytelen volt. Jelentősége inflálódóban. A vonulás ma inkább cuki összejövetel és nem bevállalós, a jogegyenlőségért szerveződő mozgalmi esemény.”-írja Gulyás Márton a bűnlajstrom második részében. A helyzet az, hogy harcnak a háborúban a helye. Kétségtelen, hogy a magyar meleg közösségnek még sok türelemre, iparkodásra támogatásra és fantáziára lesz szüksége ahhoz, hogy a helyzetük még jobb legyen. Azonban háborúra már nem feltétlenül van szükség. A jogok, a szabadság és a lehetőségek, ha nem is teljesen biztosítottak, minden homofób ellenére, lassacskán azzá válnak. Azok, akik az egész világot akarják megmenteni mindig harcolnak. Ha nincs ügy akkor is. Gulyás Mártonnak nem kéne lebecsülni a magyar melegeket, akik tudják, hogy mikor van itt a harc ideje és akkor harcolnak is. A béke idejében pedig békésen szeretnék érvényesíteni akaratukat. Legyen akárhogyan is, örülnek, hogy nyugi van és jó hangulat. Emlékeztetném Gulyást, hogy 1969-ben, amikor a Stonewall Inn-beli lázongások elindultak az akkor szükséges agresszió után mindössze egy év telt el és a mozgalom békés felvonulássá változott. Miért kell hiszterizálni a dolgokat?

Árvai Péter sem lehet elég jó

A harcosok elit klubjában példaként egyedül őt említi Gulyás. Meglátása szerint ő az egyetlen, aki „cégvezetői státuszával járó privilégiumait nem a kormányzati kegykeresés, a fazonírozott-jogszabályíratás, vagy más, egyéni primer érdekeinek érvényesítéséhez használta fel”. Nem szeretném kiforgatni Gulyás szavait, de nem tudom másként értelmezni az előző mondatot, mint, hogy annak aki homoszexuális és befolyásos is egyben, nincsen más lehetősége, mint a melegek ügyéért szüntelenül eljárni. Árvai nagyot tett akkor, amikor saját személyét adta egy számára közel álló ügynek. De általános elvárásaink ne legyenek! Milyen alapon kérjük számon bárkitől is, hogy befolyását, energiáját és figyelmét ennek az ügynek szentelje? Fontos azt látni, hogy a melegek nem mindig csak a meleg üggyel szeretnek ám foglalkozni. Vannak olyanok is, akiket teljes mértékben hidegen hagy a dolog és ez így természetes. A szexualitás Magyarországon magánügy, nem szerves része a közbeszédnek. A Gulyás által hangoztatott intézményesített követelések és elvárások erőszakosak, károsak és kirekesztőek. Az csak hab a tortán, hogy Gulyás számon kéri Árvain Heti Válaszban adott múlt heti interjúját. Ha jól értem a problémája az interjúval az, hogy Árvai megfelelni próbált annak a Gulyás szerint ártalmas elvárásnak, mely úgy szól: „ne provokáljunk, ne feszítsük túl a húrt, haladjunk megfontolva, hiszen a kis lépésekből áll majd össze az igazi léptékváltás.” Akin bármit is számon lehet kérni az nem az, aki az „Intézményesen homofób” (micsoda nonszensz!) Heti Válasznak ad interjút, hanem az, aki a nyilvánosságtól megfosztaná azokat, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. A meleg mozgalom politikai ügy. Résztvevőiknek tudniuk kell, politikai megmozduláson vesznek részt. Az viszont példátlan beszűkültségre utal, ha valaki az ügyet egy adott politikai oldalhoz kívánja kötni. Magyarán: a meleg ügy nem kizárólag a baloldali vagy liberális oldal ügye, hanem minden magyaré. Különbségek maximum abban lehetnek, hogy melyik oldal vagy párt milyen mértékben tematizálja azt. Elvárni valakitől, hogy egy Heti Válasz interjút ideológiai alapon elutasítson szembemegy mindennel, amiért a meleg jogi mozgalmak már megharcoltak.

Túl kevés volt az ellentüntető

A felvonulás rendőri biztosításáról már volt szó, azonban azt sem árt megemlíteni, hogy az idei Pride összes (!) programján rendőrök ügyeltek a résztvevők biztonságára. Gulyás szerint a kordonok „bezárnak” ezt elfogadni nem lehet és harcolni kell ellene. Szerinte szükségtelenek a kordonok, hiszen idén összesen húsz darab ellentüntető mutatott érdeklődést az események iránt. Gulyás nem habozik biztonságtechnikai szakártőként megnyilvánulni akkor, amikor a kordonokat feleslegesnek minősíti néhány ellentüntető miatt. Ami végtelenül szomorú Gulyás észjárásában az, hogy annak ellenére fogalmazza meg állításait, hogy önellentmondásai saját magát leplezik le. Ő maga jelzi is, hogy a veszély közel sem akkora mint a korábbi években. Míg Gulyás azon kesereg, hogy vége a harcnak és újat kéne indítani a kordonok ellen, az emberek örültek annak, hogy a rendezvények békésen, kevés ellentüntetővel és biztonságosan zajlottak. Örvendezni kéne és büszkének lenni arra, hogy Budapest nem csak heteroszexuálisok számára sokszínű és élhető, de lassan meleg honfitársaink számára is azzá válik.

Kép: Origo