"Minden férfi agresszív szemétláda", "minden nő aljas ribanc" - ugye, mindkét mondat végtelenül ostoba, általánosító és szexista; valamiért mégis csak a második által megjelenített mentalitást szokás szexizmusa miatt elítélni, eközben pedig még bőven lehet is meríteni az előbbi állítás mögött megbújó végtelen frusztrációból.

Ez csak azért jutott eszembe, mert Illés Zoltán gyerekes, buta kioktatása után Ertsey Katalin is úgy döntött, hogy gyerekes, buta vagdalkozással vág vissza a fideszes képviselőnek. Ahogy Szily László is írta: "Illés Zoltán ostobán személyeskedett és megalázóan beszélt? Személyeskedjünk vissza, és idézzünk föl példákat arra, hogy Illés mekkora egy idióta. Illés nőként alázta meg Szélt? Válaszoljunk kőkemény férfizással!"

Azt mondani egy nőnek, hogy "attól még, hogy szép vagy, nem leszel okos is", annak a lájtos változata lehet, mint hogy "azt hiszed, mert szép vagy, neked már mindent szabad?" Persze, utána lehet sms-ben bocsánatot kérni "a lovagiasság szabályai szerint", végül is a feleség megverése után is virággal szokás az ilyet csinálni, szigorúan "a lovagiasság szabályai szerint".

Advertisement

De Kurt Vonnegut is remekül leírta már az ilyesmit Kísértés kisasszony című novellájában. Ebben az öreg tizedes letorkollja a fiatal lányt, amiért az szerinte kihívóan öltözködik, ezzel pedig az egyszerű, magányos férfiakat kísérti meg, akiknek aztán persze soha nem fog többet nyújtani. A lány szépsége frusztrálja a tizedest, ezért mások előtt igyekszik megalázni őt, hogy ezzel is valamiként felsőbbrendűnek érezhesse magát, ne pedig egy szánalmas öregembernek.

Azzal támadni egy képviselőnőt, hogy szép ugyan, de butaságokat beszél, körülbelül ez a kategória. "A nő legyen szép, de fogja be a száját"-féle mentalitás, mely mögött kisebbrendűségi komplexus húzódik meg, a férfinak az az igénye, hogy legalább intellektuálisan a nő fölé kerekedhessen.

Erre válaszul Ertsey Katalin szintén igyekszik megalázni Illést: kelet-európai bunkónak nevezi, mondván, '91-'92 környékén tizenöt pár cipőt vett egy olcsó amerikai cipőboltban. Fú, de ciki, nem? Ennél már csak az lenne a gázabb, ha igénytelenül is öltözködne Illés - ismerek olyan bloggerlányt, akinél ez már megérne pár vitriolos megjegyzést, miközben persze a nők külsőségek alapján történő megítélését ő is szigorúan elveti.

Advertisement

Ertsey ráadásul félreérthetően is fogalmaz, amivel talán mentegethetné magát, ha nem tanúskodna mindkét értelmezés végtelen szexizmusról. Az LMP-s képviselőnő azt írja: "a magyar parlament teli van ilyen, és ennél még sokkal súlyosabb figurákkal. Ezek az emberek 92%-os többségben férfiak és ország-világ láthatja, hogy bizony nem teljesítményük alapján kerültek oda, sőt. (...) Ezért végtelen cinikus és gyalázatos az a szöveg, amit Kövér László enged meg magának a nőket segítő eszközök ellen, miszerint a nőket nem kell kvótával segíteni, hiszen alkalmasak és tehetségesek. Na, persze, ezért ül ott a tehetséges és alkalmas nők helyett ez a sok ostoba, képzetlen, faragatlan, adott esetben az asszonyt eltángáló, kisanyámozó surmó, pártsemlegesen."

Most akkor a parlament tagjai 92 százalékban férfiak, vagy az "ostoba, faragatlan surmók" között találhatóak meg ekkora arányban az egyik nem képviselői? Utóbbi kevésbé reális, bár megkérdezném akkor, mégis mi alapján számolta ki ezt a 92 százalékot, és akkor miért nem mond rögtön inkább száztízet? Előbbi esetében a parlament összes férfi képviselőjére van értve, hogy nem teljesítményük alapján kerültek oda, amit nyilván nem gondol komolyan Ertsey Katalin. Ha másokat nem is, három képviselőtársát csak alkalmas politikusnak tartja.

Mindegy is, mert mindkét álláspont szerint kizárólag a férfiak azok, akik ostobák, képzetlenek, faragatlanok, akik adott esetben még jól el is tángálják a feleségüket. Bezzeg ha a sok alkalmas, tehetséges nő ülne ott a faragatlan surmó férfiak helyett, rögtön jobb lenne a helyzet. Ertsey korábban úgy jellemzi Szél Bernadettet: "azt a nőknek tulajdonított fontos erényt is nap mint nap gyakorolja, ami a politikában szerintem a legfontosabb: konszenzusteremtő". A férfi képviselők meg, gondolom, gyakorolják a férfiaknak tulajdonított olyan rossz szokásokat, minthogy surmók, agresszívak, faragatlan bunkók.

Sokaknak sajnos nem nyilvánvaló: a szexizmus nem azt jelenti, hogy "a nők hátrányos megkülönböztetése", ahogy a családon belüli erőszak sem csupán a feleség verésére korlátozódik. Persze, sok harcos nőtársunknak ez kellemetlen lehet, ők kicsit mindig szeretnék az hinni, hogy szexizmus és családon belüli erőszak esetében csak és kizárólag a nő lehet az áldozat.

Ez pedig, mondani sem kell, ugyanúgy szexista hozzáállás, mint a nőt butácska, de jól mutató szobadísznek tekintő mentalitás. A nők ugyanúgy nem áldozatszerepre születnek, miként a romák, a zsidók és a homoszexuálisok sem. A politikai térfélen ugyan sokan szeretik egyfajta pakként kezelni az előbb említett csoportokat, hogy aztán szegény, szerencsétlen, meggyötört áldozatnak lehessen őket tekinteni és nagyon humánusan megsimizni a fejüket, ám valójában ennek is csak az a lényege, hogy egyes társadalmi csoportokat eleve megkülönböztessünk a többitől.

Így nagyon szép beszéd az, hogy "ül ott [a parlamentben] a tehetséges és alkalmas nők helyett ez a sok ostoba, képzetlen, faragatlan, adott esetben az asszonyt eltángáló, kisanyámozó surmó", csak hát nő épp úgy lehet politikusként tehetségtelen, alkalmatlan, ostoba és faragatlan, miként férfi is lehet tehetséges, alkalmas és végtelenül empatikus.

Advertisement

Ja, az meg valamiért kimaradt, hogy Kocsis Máté fideszes képviselő tíz perccel később bocsánatot kért a kormánypárti frakció nevében Szél Bernadettől Illés Zoltán válasza miatt. Nem azért, mert arra mások felszólították, a sajtóban is csak ezután lehetett olvasni a történtekről.

De hát Kocsis Máté is csak egy férfi, nem igaz?