Nehéz elképzelni, hogy a fenti cím nem valami Zs-kategóriás ponyvaregényhez, hanem egy kiterjedt történeti kutatáshoz kapcsolódik. Ez, és a hozzá kapcsolódó dokumentumfilm végleg lerombolja a két világháború közötti brit arisztokráciáról és politikai vezetőrétegről szóló mítoszokat, és felfedi az "Igazak Társaságát", mint a harmincas évek egyik legbefolyásosabb náci titkos szervezetét - Angliában.

Robin Saikia brit történész és dokumentumfilmes, pár héttel ezelőtt az amerikai Tablet zsidó online magazinnak adott interjút, amely nemrég megjelent könyvéhez és forráskiadványához kapcsolódik. Utóbbi a társaság ún. "Vörös Könyv"-ének betű szerinti kiadása. Az évtizedekig a londoni Wiener Library-ben őrzött eredeti könyv egy brit katonai vezetők, diplomaták és értelmiségiek alkotta csoport tagsági könyve. Ami talán még meglepőbb, hogy ezek az emberek a náci Németországgal elsősorban faji zsidóellenessége miatt szimpatizáltak. A klub alapítója egy skót konzervatív parlamenti képviselő, Archibald Maule Ramsay A társaság egy dél kensingtoni orosz emigráns arisztokrata család háza körül szerveződött, de olyan tagjai is voltak, mint az ír-angol William Joyce, aki a háború alatt Németország angol nyelvű propagandarádiójának bemondójaként is szolgált, vagy A.K. Chesterson, az író Chesterton unokatestvére.

A társaság akkor vált politikai tényezővé, amikor 1939-es illegalitásba vonulása után beszervezte Tyler Kentet, a londoni amerikai nagykövetség távíró-kódolóját. Kent Roosevelt és Churchill összes bizalmas üzenetéhez hozzáférhetett, így rengeteg gondot okozva a brit kémelhárításnak.

Miután Ramsay hivatalosan feloszlatta a társaságot, az teljes titkoban funkcionált tovább, sokszor direkt információkkal segítve a náci háborús gépezetet. A társaságról alapvető információkat tartalmazó Vörös Könyvet az amerikai diplomáciai védettséget élvező Kentre bízták.

Advertisement

Noha az összeesküvést a britek végül fölfedték és megszüntették, a legtöbb résztvevő magas társadalmi pozíciója miatt semmilyen komolyabb büntetésre nem számíthatott. Míg az amerikai kémet 7 év börtönre ítélik, az internált Ramsay képviselő 1944 közepén kiszabadult, visszasétált a parlamentbe, és azon melegében javasolta a zsidók 1275-ös angliai kiűzésének megismétlését. 1952-ben pedig még személyes hangú visszaemlékezéseit is megírja, politikai elveihez végig tartva magát.

Saikia úgy véli, hogy olyan az "Igazak Társaságá"-hoz tartozó ideológusok, mint Anthony Ludovici, Arnold Leese vagy A.K. Chesterson ma a brit szélsőjobboldal és főleg a Brit Nemzeti Párt - bevándorlásellenes politikájának fő forrásai és példaképei, és mint ilyenek, évtizedekre meghatározták a brit nacionalisták gondolkodását.

A "Vörös Könyv" nem az első bizonyíték arra, hogy a Churchill vezette Nagy-Britannia nem kis belső problémával nézett szembe a háború alatt: ha a németekhez menekült Windsor-házi tagra, a a hadifoglyokból brit SS-hadosztályt szervezni kívánó különc politikus vagy akár Winifred Wagnerre gondolunk, nyilvánvalóvá válik, hogy az ideológiai frontvonalak korántsem az országhatárok mentén húzódtak.

Advertisement

Mindezt ismerve szinte az nevezhető csodának, hogy Anglia nem adta meg magát a németeknek 1940-ben.

(A kép: A Vörös Könyv kulcsra zárható fedőlapjai. Wiener Library, London; Fotó: Joachim von Halasz, forrás: tabletmag.com)

Ha nem akarsz lemaradni semmiről sem, kövesd az Alternatívát a Facebookon!