Ausztráliában (is) komoly vita folyik már jó ideje a bevándorlás kérdéséről. Ezúttal egy futballszakértő szállt be a diskurzusba, aki nem más, mint a szigetországban Mr. Football-nak is nevezett ötvenhatos magyar, Les Murray.


Les Murray az SBS csatorna honlapján vezetett blogján szállt be a menekültstátuszért folyamodókról szóló ausztráliai vitákba. Abevándolró srácok – miként a legtöbb illegális bevándorló – focizik a menekülttáborokban, mert egyrészt eltöltik valamivel az időt és örömet okoz számukra, másrészt kitörési pontot és reményt is. A legtöbben az országba való bebocsátás után is folytatják, mert új országukban így találhatják meg legkönnyebben a helyüket – a futball által. „Így tettem én is, amikor letelepedtünk Ausztráliában (…), suli után minden nap fociztam, ezzel is elterelve a figyelmemet a bevándorlás miatti nehézségekről és az asszimilációs kényszerről” – írja Murray. Hozzátette: „Amikor 12 évesen beválogattak az iskolai csapatba, úgy éreztem, hogy minden Karácsonyom egyszerre jött el, egy pillanat alatt asszimilálódtam. A futball volt ausztrállá válásom útja”.

Murray 12 évesen érkezett Ausztráliába, ahol bevándorlóként üdvözölték őket, majd öt évvel később állampolgárságot kaptak. Családjával együtt keményen dolgozott azért, hogy az ország nyújtotta lehetőségekkel élni tudjanak, mára pedig büszke ausztrál lett, aki örül, hogy ily’ módon fogadta be a szigetország. „Éppen ezért kiábrándító és egyben ironikus, hogy a hasonló módon érkezett bevándorlók hogyan viseltetnek a mostanság csónakon érkezőkkel szemben” – írja Murray.

Kissé érzelemdúsan azzal zárja gondolatmenetét, hogy felteszi a kérdést: „Nincs ennek az országnak szíve?” Majd statisztikákkal operál: a világban negyvenmillió ember keres új otthont, csak Szíriából 1,6 millióan menekültek el. Majd ismét bekapcsol a demagógia-generátor és megjegyzi, hogy az ausztrálok meg néhány száz csónakon érkezőtől érzik veszélyeztetettnek a biztonságukat? A negyvenmilliós ausztrál lakosság évente mindössze 14 ezer menekültet enged be az országába – véli Murray, aki egy zeneszámra utalva azt írja: „Szégyenkeznünk kellene”.

Murray szerint viszont többet kellene beengedni, s a futball nagy barátjaként azt javasolja, hogy a menekülteket hagyni kéne focizni, hátha ők is megtalálják általa az utat a szabadsághoz, egy új élethez – amint saját esetében is történt.

Advertisement

Az ausztrál (na jó, ausztráliai magyar) Knézy – már öt vébéről közvetített, amin a Kenguruk is ott voltak! – szerintem alapvetően hibás gondolatmenetet vázolt fel – valószínűleg azért, mert maga is erősen érintett a kérdésben, így érzelmekkel telítődik, ha a kérdés felmerül.

A szigetországi bevándorlási struktúra a világ egyik legjobbja: ügyesen kvótázva csak olyan szakembereket enged be az országba, akikre szükség van. S bár nyilván ő jobban tudja, mint én, de az ausztrál szociális háló is nehezen viselné, ha mondjuk egy több tízezres (százezres! milliós!) focizgató (semmittevő) bevándorlói tömeget kellene ellátnia minden földi jóval.