je suis Charlie
je suis Charlie
Illustration for article titled Gül Baba beájulna

Gül Baba türbéjéről gyermekkorom óta egy idealizált emlékképet őriztem magamban, mostani látogatásommal ezt sikerült szétzúzni.

Advertisement

A Gül Baba-sztori

Gül Baba, avagy Rózsa Apó bektasi dervis szerzetesként a megszálló török hadakkal érkezett Magyarországra, méghozzá Szulejmán szultán kíséretének tagjaként. Halálának körülményei meglehetősen érdekesek. Evria Cselebi török utazó írta le, hogy Nagy Szulejmány Buda 1541-es elfoglalása után a dzsámivá alakított Mátyás-templomban hálaadó imádságot tartott, Gül Baba pedig ezen az imádságon esett össze holtan. Temetésére ‒ amelyet a tiszteletére Rózsadombnak elnevezett helyen tartottak ‒ maga a szultán is elment. A sír fölé a harmadik budai pasa, Jahjapasazáde Mehmed épített türbét, azaz síremléket, valamikor 1543 és 1548 között.

Advertisement

Gül Baba türbéje azóta a törökök egyik legfőbb zarándokhelye, többek közt a már említett Cselebi is felkereste a 17. században, amikor leírta azt is, hogy milyen díszes berendezése volt a síremléknek. Sajnos ez a török idők után elkallódott. Később a jezsuiták kápolnává alakították, majd magánház lett, 1885-ben pedig felújíttatta a török kormány. 1914-ben nyilvánították műemlékké, 1918-ra ismét felújították, majd a hatvanas években végzett kutatások alapján helyreállították, amit a jezsuiták elbarmoltak. A kilencvenes évek végén a török kormány pénzelt egy újabb felújítást, ekkor építették meg a díszkutakat, a kütahiyai csempékkel burkolt csesmét és a márványburkolatú szelszebilt. Ma a második világháború alatti tulajdonos, Wagner Lajos által építtetett fedett oszlopcsarnok övezi.

Illustration for article titled Gül Baba beájulna
Advertisement

A Wagner-villa kertjében álló türbe 1900-ban [egykor.hu]

Álomvilág

Így láthattam én is, méghozzá valamikor elég régen, kisiskolásként. Emlékeim szerint tavaszi nap volt, napsütéssel, zöldellő fűvel-fával... Gül Baba türbéje számomra akkor a béke szigetének tűnt, az akkor még egyáltalán nem ismert török múlt egzotikus lenyomatának, ahol tapintható a történelem.

Advertisement

Sejtettem, hogy az emlékeim szépültek meg túlságosan, éppen ebből kifolyólag nem mertem elmenni a Margit híd budai hídfőjéhez közeli helyre. Ám nemrégiben olvastam valahol (nyilván a Velveten, te kis huncut, ne sumákolj!), hogy ajánlott randihelyszín, így egy ilyen alkalommal úgy döntöttem, visszatérek a gyermekkori álomvilágba.

Természetesen a magas elvárások némi csalódást váltottak ki belőlem ‒ no nem a randival vagy a lánnyal, hanem a türbe állapotával kapcsolatban. Emlékeimben úgy élt a hely, mint ami zöldell, rózsák virágoznak a kertjében, és összességében szép és rendezett. Azon nem lepődtem meg, hogy sokkal nagyobbra emlékeztem, elvégre kb. feleekkora lehettem, amikor legutóbb ott jártam, nyilván úgy minden nagynak tűnik.

Advertisement

Lehangoló jelen

A legfőbb problémám az volt a hellyel, hogy nincs igazán karbantartva: sem a türbét körülvevő kert, sem az oda vezető Gül Baba utca ‒ amely egyébként szerintem a főváros egyik leghangulatosabb utcácskája, csak ne lenne ilyen meredek. A kertecskében kiégett fű, gaz, meg nem nyírt bokrok fogadtak, a kis falikútból nem csordogált a víz, csak egy biztonsági őr téblábolt ott. Ő egyébként rendkívül segítőkésznek mutatkozott az ingyenesen látogatható műemlék épületnél: elmondta, hogy éppen egy török család imádkozik Gül Baba sírjánál, így ha meg akarjuk tekinteni, kicsit várnunk kell. Így tettünk, bent pedig már nyoma sem volt a Cselebi által megénekelt gazdagságnak: néhány imaszőnyeg hevert a földön, egy-két kalligráfia a falon, valamint selyemmel fedett ravatal a nyolcszögletű épület közepén. A vendégkönyvet örömmel forgattam: szinte csak török bejegyzés volt benne, s szinte mindben ki tudtam venni a Macaristan szót. A tübét övező oszlopcsarnok koszosfehér színe és néhol málladozó korlátja szintén lehangoló volt...

Advertisement
Illustration for article titled Gül Baba beájulna

Összességében kissé csalódott voltam, hogy az idealizált emlékkép, amelyet magamban tároltam a türbéről, széthullott azzal, hogy ismét ellátogattam Rózsa Apó sírhelyéhez, ugyanakkor öröm volt látni, hogy a török turisták ettől függetlenül is rendületlenül látogatják. Talán a török kormány (amellyel egyébként is jó kapcsolatot ápol a jelenlegi magyar kabinet) ismét szán majd néhány török lírát a felújításra.

Share This Story

Get our newsletter