je suis Charlie

Ha Lázárnak Rolexe van, akkor a fideszes nem megy el szavazni?

Eljött végre ennek is az ideje: igazat kell adnom Bayer Zsoltnak. A Magyar Hírlap publicistája a CÖF sümegi erődemonstrációján szónokolt csillogó szemű nyugdíjas nénik és bácsik előtt, figyelmeztetve őket, hogy nincs itt az ideje a büntetésnek, az áprilisi tapolcai-ajkai-sümegi időközin jelenjenek meg fegyelmezetten és húzzák be az ikszet a Fidesz-KDNP jelöltjének neve mellé. A Magyar Nemzettől anno négyszer annyi pénzért távozó idézethalmozó ezúttal is összehordott hetet-havat egyéb témákban (útdíj, amerikai kitiltási botrány), illetve most épp József Attila volt a kiválasztott költő, akinek munkásságát megpróbálta összebayerozni, de a lényeg ezúttal másutt volt. Mint mondta, ő ugyanis nem azért érkezett, hogy sikerpropagandát folytasson, hanem hogy a hibákra irányítsa rá a figyelmet.

Rövid úton kiderült persze, hogy főként a Fideszből némiképp kiábrándult szavazók hibáiról lesz szó, nem mondjuk arról, ami kormányhívő szempontból pedig racionális lett volna, hogy hát azért mégsem kéne a Fidesznek megosztania a táborát holmi Nemzet- és HírTv-ellenes bojkottokkal.

Advertisement

Nem: Bayer arról beszélt – természetesen ezúttal is elég esztelen, „megkapták a 444-esek, hogy sorra vadásszanak le minden kormánypártit"-féle felvezetéssel -, hogy Lázár János Rolexe lett a casus belli. „Lehet azt mondani, hogyha a Lázárnak Rolexe van, akkor mi márpedig nem megyünk el szavazni", na de vigyázni kell, mert akkor visszajönnek a kommunisták – nagyjából ez volt Bayer mondandója, utalva a veszprémi fideszes vereségre, és ezzel érdekes kérdésre világított rá. Jelesül arra, hogy egyesek szerint a kiábrándult fideszeseket az ún. „urizálás" (istenem, de ronda szó is ez) zavarja a leginkább.

Úgy voltam mindezzel egy-két hónapja, mint egyszeri Pörzse Sándor a netadó-ellenes tüntetések után. Kimennek a rózsadombi gazdagok az iPhone-jaikkal, de a fontos kérdések bezzeg nem érdeklik ám őket – valami hasonlót fejtegetett a Barikád főszerkesztője az újpesti időközi előtti jobbikos kampányrendezvényen, ezzel egyébként kiválóan rezonálva bizonyos baloldali-liberális panaszokra is. A több tízezres tüntetések után ugyanis hallatszottak ilyenek is: hogy erre persze kimennek a netes pornójukat féltő középosztálybeliek, bezzeg a szegénység- és alaptörvény-ellenes újbalos demonstrációk már nem igazán érdeklik a tömegeket, pedig hát azok azért fontosabb kérdések.

Akkor nagyon nem tudtam egyetérteni: a netadó nyilvánvaló módon nem csak valamiféle kiváltságos rétegeket érintett volna rosszul. A nehezebb körülmények között élők, akiket épp ez szakított volna el az internet-előfizetés lehetőségétől, nyilván rosszabbul jöttek volna ki a dologból – az öntudatos, autonóm és megfelelő tájékozódásra képes állampolgárokat kívánó polgári Magyarország nagyobb dicsőségére, ugye.

Na de ez az „urizálás"-dolog tényleg huszadrangúnak tűnt – mégis olyannak, ami valamiért sokakat elbizonytalanított. Ezt az érzést a Magyar Krónika főszerkesztője, Bencsik Gábor fogalmazta meg a legpontosabban tavaly decemberben: „nem ezért mentünk ki a Békemenetekre. Nem ezért szerveztünk polgári köröket. Nem ezért győzködtük a barátainkat. Nem azért álltunk ki mellettetek minden fórumon, hogy ti meggazdagodjatok.(…) Mi, a magyar választók többsége továbbra is hiszünk abban, hogy Magyarország történelmi lehetőség előtt áll: fél évezred kiszolgáltatottság után végre sikeres, békés, öntudatos, erős országgá válhat. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy a polgári pártszövetség, Orbán Viktor vezetésével képes ezt megvalósítani. De ti most ezt a hitet magánvagyonra váltjátok. Nem az a baj, hogy palira vesztek minket, naiv lelkesedőket. Hanem az, hogy az egész nagy terv elbukhat a mohóságotokon."

Advertisement

Tehát: eszerint a Fidesz-KDNP politikájával nincs sok baj, az irány helyes, de azért ez az „urizálás", a gazdagodás azért mégsem kéne. Mert bántja az egyszerű, lelkes polgári katona szemét, azért. Erre érkezett most Bayertől az a válasz: „konszolidáltuk a gazdaságot", ezt már a Népszabadság is elismerte vezércikkében, akkor pedig nehogy már Lázár János karórája meg Szijjártó Péter háza miatt kelljen megsértődni.

Csak helyeselni tudok: tényleg ne ez legyen már a casus belli. Nehogy már az legyen a fő probléma, hogy a fideszes vezetők szemérmetlenül mutogatják vagyontárgyaikat, hogy Habony Árpád Guccival parádézik, meg hogy valaki a kisembert semmibe véve elmegy fácánokra lövöldözni. Ahhoz a pusztításhoz képest ugyanis, amit a Fidesz-KDNP az elmúlt években végzett, ez huszadrangú probléma.

Advertisement

Bayer a gazdaság konszolidálásáról beszélt – mondjuk a T/1-et nem igazán értem, kevéssé hiszem, hogy a neves publicistának túl nagy szerepe lett volna ebben -, hiánycélok betartásáról, felminősítésről stb. Mindez valóban dicséretes is, és magam sem értettem feltétlenül egyet azokkal a hangokkal korábban, melyek az ezen a téren elért eredmények ingatagságáról és fenntarthatatlanságáról szóltak. Mégis csak ott volt a korábbiakkal szemben felmutatható eredmény, még ha kétes forrásból finanszírozva is.

Na de mindez semmit sem ér, ha a Fidesz-KDNP kormányzása úgy katasztrófa, ahogy van. Szép dolog a költségvetési hiánycél tartása, de eközben szétverték a közoktatást, baltával estek neki a felsőoktatásnak, feldúlták a kiskereskedelmet és most éppen a Quaestor bedőlésében és sok milliárdos kár okozásában játszhattak kétes szerepet. Tényleg az volna Szijjártóval a legnagyobb baj, hogy egy hatalmas házzal villog (túl azon, hogy az tényleg fontos kérdés, törvényesen szerezte-e), nem pedig a „keleti nyitás" botrányos sikertelensége (kevés üzlet, sok ideológia), illetve a Quaestor-ügyben játszott dicstelen szerep? És nem, nem csak a pénzkimentésről van szó, tisztelt Bayer Zsolt, hanem eleve arról, miért kellett ilyen helyen tartani azokat a bizonyos közvagyonokat. Tényleg a gazdagsággal való villongás lenne a legnagyobb probléma Lázárral, nem pedig az, amit eddig a kormány fontos szereplőjeként művelt, netán amilyen szerepet az Origo bedőlése során játszhatott? Az agresszív inzultussal kapcsolatba hozott, a Fideszt a frusztrált nyugdíjasok kedvencévé tevő Habony Árpádról nem is beszélve. Tényleg az a bizonyos táska a legnagyobb probléma vele kapcsolatban.

Advertisement

De nem vagyok benne biztos, hogy mindez annyira általános elgondolás lenne – a meglétét azonban kár lenne tagadni. Nem véletlenül hozta fel ezúttal Bayer Zsolt sem. Rendkívül nehéz megjósolni, mikor jön el az a pont, amikor az embereknek elegük lesz, illetve hogy mi is lesz végül a casus belli. De csak azért tényleg nem érdemes otthon maradni, mert Lázár János Rolex-órákat gyűjt, nem pedig Márai-köteteket. A polgári Magyarországról és az öntudatos, olvasott és tájékozott polgárokról szóló állítások ugyanis jelenleg tényleg nem mondhatóak többnek politikai terméknél – akár Kövér, akár Orbán szájából hangzanak el ezek. Ez Lázár János és Rogán Antal kormánya, a tanácsok Habony Árpádtól valók – kár bármiféle ködös víziót is szőni arról, hogy egy Fontos, Nagy Tervről van itt szó végső soron. Paternalizmus van és demagógia, egyik napról a másikra megtagadott újságírókkal (bajtársiasság, ugye, kedves G. Fodor Gábor), totál értelmetlenül tönkretett éjjel-nappalikkal, hamis érvekkel bevezetett vasárnapi zárva tartással, nehéz helyzetbe hozott tanárokkal, iskolaigazgatókkal, egyetemistákkal és vállalkozókkal stb stb.

Ezek mindegyike külön-külön elégséges ok arra, hogy valakinek végleg elege legyen ebből a kormányból, és valamiféle alternatívát tartson szükségesnek. (Persze, nem olyat, ami csak még nagyobb nemzetközi elszigeteltséget és még nagyobb káoszt hozna.) Mindezt nem én mondom, nem is én szenvedem el: Fidesz-szimpatizáns tanárok és igazgatók, a kormánnyal szemben nem feltétlenül ellenséges üzletvezetők, pénztárosok, kisvállalkozók állítják. Épp itt az ideje, hogy ne csak akkor legyen nekünk is elegünk, amikor egy intézkedés minket is hátrányosan érint. És főleg ne akkor, amikor csak bántja a szemünket Lázár karórája. Amiatt tényleg nem érdemes otthon maradni.

Share This Story