"Egy maroknyi lelkes magyar állampolgár 2015 tavaszán úgy döntött, hogy RapidPress néven új hírszolgálatot indít. Azért fogtunk össze, mert riasztónak találjuk azt az egyoldalúságot, amellyel a fősodratú magyarországi média az Ukrajnában zajló eseményekről beszámol" – olvashattam a RapidPress Hírszolgálat alapító nyilatkozatában, amit tegnap küldtek el nekem e-mailben. Egy ismerősöm szintén arról számolt be, hogy megkapta a levelet, miközben nem regisztrált sehol, nem adta meg ilyen célból a címét.

Beköszöntőjükben ki is fejtik, amivel minden propagandista magyarázkodni szokott: hogy ők csak azt akarják, hogy „hallgattassék meg a másik fél is." „A RapidPress nem tud és nem is akar teljes körű hírszolgálatot nyújtani, de erre nincs is szükség, hiszen az ukrán kormányzati kommunikáció eddig is akadálytalanul (és többnyire ellenőrizetlenül) folyt át a magyar médián. Mi a másik oldal híreit gyűjtjük össze, az igazság egyik feléhez a másikat tesszük hozzá, hogy aki akar, tisztábban lásson" – olvasható a levélben.

Nem lehet elégszer elmondani: teljes tévedés, hogy a fősodratú média szándékosan csak egyféle nézőpont bemutatására törekednék egy efféle konfliktus bemutatása során. Az még nagyobb hülyeség, hogy ezt pénzért, valamifajta külső ösztönzésre tenné. A konteógyártásba soha bele nem unó kispropagandisták kedvelt tévhite, hogy újságot írni annyi, mint amit ők is művelnek ellenkező előjellel, név nélkül, bizonytalan forrásokból támogatva és bizonytalan forrásokra támaszkodva. Természetesen tagadhatatlan, hogy minden ember fejében létezhet valamiféle prekoncepció egy ilyen konfliktusról, ami aztán laptól és hozzáállástól függően kiütközhet egy-egy cikkében, tudósításában. Csak egy újságíró jellemzően igyekszik ezt folyamatosan felülvizsgálni, bemutatni többféle szempontot is, pontosan hivatkozva, a cikket a saját neve alatt hozva. A magyar mainstream médiában szerintem egyébként korrekt tudósítások jelentek meg, ideértve például az Index írásait.

Csak persze a propagandisták nem feltétlenül korrekt tudósításokat várnának, hanem egyértelműen az oroszok pártját fogó, a szeparatistákat ártatlan áldozatként bemutató, Kijevet támadó vádiratokat. "Én nem is értem, a DNR azt mondja, Debalcevóban az ukránok lövik saját magukat, hogy kompromittálják a szeparatistákat, Kijev meg azt mondja, Donyeckben a szeparatisták lövik magukat, hogy kompromittálják az ukrán erőket. Ha úgy vesszük, akkor egy nemlétező háborúban halnak meg az emberek nap mint nap" – az Index tudósításában szereplő ezen mondatnak például szívesebben olvasnák csak a második felét, míg az elsőre dühösen csattannának fel, hogy „ki mondja ezt?!", esetleg hogy „mert épp ez a helyzet".

Aztán persze a szoba melegében ülő kispropagandisták jellemzően abban élik ki magukat, hogy a terepre kimerészkedő újságírókat jelentgetik fel a donyeckieknél, halálos veszélybe sodorva őket. Emellett persze továbbra is kedvelt javaslat marad, hogy a fősodratú média újságírói menjenek csak ki a szakadárokhoz és győződjenek meg saját szemükkel Az Igazságról. Jellemzően él az ilyen emberek fejében a tévképzet, hogy csak mert nekik elég sok idejük van a propagandájuk terjesztésére, ezért egy újságíró is foglalkozhat a témával nullahuszonnégyben, és akkor már végül is ki is mehetne a helyszínről tudósítani, ha már.

Advertisement

Az igazságot (tudjátok: Az Igazságot) nem lehet egyoldalúan bemutatni, nincs olyan, hogy „mi hozzátesszük a másik oldalt is", a többi meg úgyis elolvasható mindenhol. Már csak azért sem, mert feltehetőleg az oroszpárti propagandisták nem épp úgy látják az ukránok álláspontját, a szeparatisták agressziójáról szóló híreket, hogy „hát igen, ez az érem másik oldala." Pedig a helyzet tényleg az, hogy szomszédunkban egy „nemlétező háború"-ban halnak meg ártatlanok; hogy a kárpátaljai magyarok legszívesebben kimaradnának mindenből, mégsem hagyják nekik; és hogy a csupán békét akaró civileknek olyanok miatt kell meghalniuk, akik nem nyugalmat, prosperitást, élhető országot szeretnének, hanem az évszázados „nyugat-kelet" konfliktus kiterjesztését, magasabb fokozatra kapcsolását. Ezt szolgálja a „basszunk már oda a ruszkiknak"-mentalitás és a Putyinról mint valamifajta XXI. századi hősről való áradozás is. Persze, még mielőtt a relativizálás vádja megfogalmazódnék, érdemes azt is leszögezni, hogy szabad életre még mindig jóval inkább van az embernek esélye Európában, mint mondjuk Oroszországban. Jellemzően egyébként a Putyin-hívők is szívesen használják ki a liberális demokrácia vívmányait, és előbb mennének Londonba mosogatni, mint mondjuk Moszkvába.

Azt írja a Rapidpress hírlevelében: „Hírgyűjtő és fordító munkánkért fizetséget sehonnan nem kapunk, azt szabadidőnkben, egy kiegyensúlyozottabb tájékoztatás iránti elkötelezettségünkből végezzük." Szabadidejük láthatólag elég sok van, ha naponta terveznek összerakni és kiküldeni egy hírlevelet, honlapjuk frissítgetéséről nem is beszélve. Ahol sajnos impresszumot sehol nem találtam, így ezúttal is homályban marad, kik azok a lelkes, lelkiismeretes civilek, akik szabadidejükben, fizetség nélkül kívánják bemutatni a „másik oldal" álláspontját. Első hírlevelük „ukrán oligarchák háborúja és amerikai katonák Ukrajnában" címmel már meg is érkezett, összesen tizenhárom hírrel. Néhány ezek közül: „Kijevben százszorosára növekedett a törvénytelen fegyverkereskedelem"; Az ukrán Jobb Szektor vezetője egy véresebb „Majdant" jósol Ukrajnának; DNR felkelői megígérték az EBESZ-nek, hogy hozzáférést biztosítanak Novoazovszkhoz; DNR Védelmi Minisztériumának jelentése szerint, az elmúlt napon tizenhárom alkalommal nyitottak rájuk tüzet.

Nem is az én címem az érdekes egyébként, hiszen felőlem bárki küldhet bármit nekem, feliratkoztam már egyébként is egy csomó hülyeségre – igaz, mások hírlevelei valamiért mindig a „Promóciók" mappában landolnak, míg a RapidPresséi ott voltak az elsődleges leveleim közt. Szóval sokkal inkább érdekes, hogy ezeket csak újságíróknak küldik-e ki, illetve hogy hányak e-mail címe van meg nekik. Vannak ugyanis bőven olyanok, akik tényleg nem fognak korrekt tájékoztatás után nézni, de ha már minden nap ott a postaládájukban az oroszpárti propaganda, hát elfogadják azt igazságként. Olyan igazságként ráadásul, amit valaki megpróbál elhallgattatni, amihez jó, hogy még nem szamizdatban kell hozzájutni. Ehhez képest ukránpárti magyar propagandaoldallal még nemigen találkoztam, szemben az orosz vezetésnek kedves szövegek nagy számú terjesztőivel. Korrekt tájékoztatásra tőlük, a deklaráltan elfogultaktól nemigen érdemes számítani.

Advertisement

Mindenesetre a kiegyensúlyozott tájékoztatás kedvéért ideteszek egy ukrán és egy orosz metal számot is.