Mindig is furcsán szemléltem, ahogy a mindenkori jelen politikusai – és csatlósaik – a múlt nagyjainak emlékéhez dörgölőzve igyekeztek politikai haszont szerezni. Persze érti az ember, hogy valamilyen szellemi előképet fel kell mutatni a potenciális választóknak, de azért lehetne ezt kevésbé ízléstelen módon is.

Most speciel az a néhány sor juttatta ezt eszembe, amelyet Lakner Dávid kollégám Fészbuk-oldalán láttam. Egy friss MNO-publiból származott, amely Antall József halálának huszadik évfordulójára íródott. Íme az ominózus félmondat:

„Ha nem hal meg, Orbán Viktorral együtt hozta volna létre a konzervatív polgári szövetséget”.

Szomorú ez, nemcsak azért, mert Antall Józsefet olyan nagyra tartom, hanem azért, mert minden olyan jellegű mondat, hogy „mi lett volna, ha”, értelmezhetetlen a politikában. Lehet morfondírozni rajta, lehet tanulni belőle, de ildomosabb lenne nem beleélni magunkat mások bőrébe. Nem tudhatjuk, hogy Antall József később szövetséget kötött volna-e Orbánnal – igaz biztos forrásaim arra engedtek következtetni, hogy valószínűleg nem.

És hogy szó ne érje a ház elejét, ez a jelenség nemcsak a jobboldalon dívik, hanem liberális körökben. Hasonlóképpen felháborodtam, amikor a Liberálisok párttá alakulási partiján kihelyezett molinókon nem egy történelmi nagyságunk szájába adtak egy komplett identitást. Itt tudhattuk meg például, hogy Kossuth Lajos liberális – holott jó eséllyel tiltakozott volna az ellen, amivé mára Magyarországon a liberális jelző lett.

Advertisement

A lényeg: ne próbáljuk meg megmondani, hogy mit gondolnának ma a múlt emberei. Ízléstelen.

A szerző a VS.hu újságírója.